A javaslat, miszerint az új német haderő (Wehrmacht) tüzérségének mobilitását féllánctalpas vonatókkal kell növelni, 1932-ben született. Eredetileg három típust terveztek kifejleszteni 5,8 és 12 tonnás vontatókapacitással (Sd.Kfz. 6, Sd.Kfz. 7, Sd.Kfz. 8). 1936-ban azonban igény mutatkozott egy nehezebb, 18 tonnás (Sd.Kfz. 9) illetve egy könnyebb 3 tonnás (Sd.Kfz. 11) vontatótípusra is.
A 18 tonnás vontató kifejlesztésével a Fahrzeug und Motorenbau GmbH vállalatot bízták meg. A cég nevének rövidítése a „FAMO” az általuk kifejlesztette óriásvontató „becenevévé” vált.
A jármű első példányai (F1-es modell) 1937-ben álltak szolgálatba. Ez első modellt 1938-ban a második, az F2-es követte, amely már alkalmas volt nehéz utánfutók vontatására 35 tonna súlyig. Az utolsó, az F3 modell – ami szinte alig különbözött az F2-től – 1939-ben került a csapatokhoz és gyártása egészen a háború végéig folytatódott. A nehéz féllánctalpas vontató a schwerer Zugkraftwagen 18 t hivatalos megnevezést és az Sd.Kfz. 9 típussorszámot kapta.
Az Sd.Kfz. 9 vontatónak 3 különleges feladatú változata létezett. Az első változatot (Sd.Kfz. 9/1) egy 6 tonna teherbírású Billstein daruval, míg a másodikat (Sd.Kfz. 9/2) egy 10 tonna teherbírású Demag emelővel láttak el. Ezek a járművek kulcs szerepet játszottak a harckocsik javítása során, hiszen akár egy komplett Tiger tornyot is képesek voltak le emelni a helyéről. A harmadik változatot egy 88 milliméteres légvédelmi löveggel (FlaK 18, FlaK 37) fegyverezték fel és vezetőfülkét páncélzattal látták el. Első önjáró „88”-asok 1940-ben készültek. 1942-ben a Luftwaffe és a Heer fegyverügyi hivatala 112 darab 88 milliméteres FlaK 37-es löveggel felszerelt „FAMO”-t rendelt. Az első 14 példány leszállítás után (1943. júnus-július) azonban a rendelést törölték.
A háború végéig minden változatot beleszámítva összesen 2727 darab Sd.Kfz. 9-es került ki a FAMO, Vomag és Tatra cégek üzemeiből. Egy 1945 március elsejei leltár szerint a „FAMO” 1276 példánya állt szolgálatban a Wehrmacht és a Waffen-SS különböző egységeinél.
A „FAMO” a harcokban
Az Sd.Kfz. 9-es fő feladta a háború első felében a nehéz lövegek vontatása volt. Ezt a típust használták 210, 240, 355 milliméteres tüzérségi lövegek valamint a 128 milliméteres FlaK 40-esek vontatására. Szükség esetén a jármű akár 30 felfegyverzett katonát is képes volt szállítani.
A „FAMO” másik, szintén fontos feladata a sérült, de még javítható harckocsik elvontatása volt. Az 1942-ben érvényben lévő hadrend szerint az Sd.Kfz. 9-eseket önálló mentő szakaszokba szervezték. Minden szakasz öt Sd.Kfz. 9-essel, egy 6 tonnás teherbírású daruval felszerelt Sd.Kfz. 9/1-essel valamint négy Sd.Ah. 116 utánfutóval rendelkezett.
A 20-25 tonna tömegű közepes harckocsik (Pz.Kpfw. III, Pz.Kpfw. IV) elvontatása nem okozott különösebb problémát a gigantikus vontató számára. Ezeket a járműveket rendszerint merev vontatórúddal kapcsolták a féllánctalpasokhoz a könnyebb irányíthatóság érdekében. Ha azonban a vontatandó harcjármű oly mértékben sérült volt, hogy saját futó művein nem lehetett elvontatni, ekkor jutott szerephez a nagy teherbírású Sd.Ah. 116 jelzésű utánfutó (trailer), amely 22-23 tonnáig volt terhelhető.
1943-tól kezdődően egyre nagyobb számban jelentek meg a harcmezőn a nehezebb Panther illetve Tiger típusú harckocsik, amelyek – különösen a korai változataik – nem éppen a megbízhatóságukról voltak híresek. A gyakran meghibásodó új harckocsik rengeteg munkát adtak a „FAMO”-k számára. Az új, nehezebb harckocsik vontatása azonban már meghaladta a féllánctalpas képességeit, ezért rendszerint nem egy, hanem három Sd.Kfz. 9-es vontatott egy harckocsit. A három vontatót rendszerint drótkötelekkel erősítették egymáshoz. Az így létre hozott „jármű-lánc” manőverezése nagyfokú együttműködést és szakértelmet kívánt a vontatók legénységétől.
A háború második felében egyre nagyobb számban jelentek megmentésre „szakosított” páncélosok (pl.: Bergepanther), amelyek páncélzatuknak köszönhetően biztonságosabban dolgozhattak a frontvonal közelében. A Bergepanzerekből azonban sosem állt rendelkezésre akkora mennyiség, amivel felválthatták volna a nehéz féllánctalpasokat, így hát a „FAMO” a háború végéig fontos szerepet játszott a sérült harcjárművek mentésében.
Sd.Kfz. 9 schwerer Zugkraftwagen 18 t | |
Általános | |
Jármű típusa | nehéz vontató (Zugkraftwagen) |
Gyártó cég(ek) | n.a. |
Hadrendbe állítás | 1937 |
Kezelők száma | 8 fő |
Méretek | |
Harci tömeg | 15,2 t |
Teljes hossz | 8250 mm |
Törzshossz | 8250 mm |
Szélesség | 2600 mm |
Magasság | 2850 mm |
Hajtómű | |
Motor | Maybach HL 108 típusú 12 hengeres benzinmotor |
Teljesítmény | 270 LE |
Tüzelőanyag-tartály | 290 l |
Mozgékonyság | |
Max. sebesség országúton | 50 km/h |
Max. sebesség terepen | n.a. |
Hatótávolság országúton | 241 km |
Hatótávolság terepen | 107 km |
Szállítható/vontatható hasznos teher | 2800 kg/18 000 kg |
Kapaszkodóképesség | n.a. |
Árokáthidaló képesség | n.a. |
Lépcsőmászó képesség | n.a. |
Gázló mélység | n.a. |
Minimum fordulósugár | n.a. |
Fegyverzet | nincs |
Páncélzat | nincs |
Gyártott mennyiség | 1938-ig | 1939 | 1940 | 1941 | 1942 | 1943 | 1944 | 1945 | Összesen |
Sd.Kfz. 9 (s. Zgkw. 18t) | 167 | 240 | 250 | 384 | 655 | 916 | 115 | 2727 | |
8,8 cm FlaK auf Zgkw. 18t (Sf) | – | – | 15 | – | – | 14 | – | – | 29 |
Típusváltozatok:
Sd.Kfz. 9/1 Drehkran (Hebekraft 6 t) auf Fgst des schweren Zgkw 18t
Sd.Kfz. 9/2 Drehkran (Hebekraft 10 t) auf Fgst des schweren Zgkw 18t
8,8 cm FlaK 18 Selbstfahrlafette auf Zugkraftwagen 18t
8,8 cm FlaK 37 Selbstfahrlafette auf Zugkraftwagen 18t
Források:
www.achtungpanzer.comwww.lexikon-der-wehrmacht.de
Dr. Nicolaus Hettler: schwerer Zugkraftwagen 18t and variants, Nuts & Bolts vol.12
www.autogallery.org.ruwww.feldgrau.comwww.onwar.com
by RB