A javaslat, miszerint az új német haderő (Wehrmacht) tüzérségének mobilitását féllánctalpas vonatókkal kell növelni, 1932-ben született. Eredetileg három típust terveztek kifejleszteni, 5,8 és 12 tonnás vontatókapacitással (Sd.Kfz. 6, Sd.Kfz. 7, Sd.Kfz.8), de a háború végén hét különböző kategóriájú tüzérségi vontató szolgált a Wehrmacht alakulatainál.
A 12 tonnás vontató története egészen 1931-ig nyúlik vissza, amikor a Daimler-Benz vállalat az akkor még baráti államnak számító Szovjetunóval közösen kifejlesztette a ZD 5 jelzésű féllánctalpas vontatót. A jármű a már korábban említett döntés következtében a német fegyveres erők érdeklődését is felkeltette, így a járművet tovább fejlesztették a Reichswehr igényeinek megfelelően. Az DBs 7 gyári jelzésű vontatót 1934-ben Sd.Kfz. 8 jelzéssel állították rendszerbe a német haderőnél. A DBs7 a korábbi ZD 5 erőforrását alkalmazta, vontatókapacitása pedig elérte a 8 tonnát. Mivel a ez a teljesítmény nem bizonyult elegendőnek, a fejlesztés tovább folyt.
A továbbfejlesztett 12 tonnás vontatókapacitással rendelkező DBs 8-as 1936-ban állt rendszerbe a Wehrmachtnál schwerer Zugkraftwagen 12t néven.
A fejlesztés ezután sem állt meg: az 1938-ban debütáló DB 9-est már erősebb Maybach-motor hajtotta; az 1939-től gyártásba kerülő változat (DB 10) pedig módosított felfüggesztő-rendszerének köszönhetően már akár 14 tonna tömegű teher vontatására is alkalmas volt.
A DB 10 változatlan formában a háború végéig gyártásban maradt. Az Sd.Kfz. 8-asok gyártása rendkívül költséges és bonyolult folyamat volt: egy jármű 46 000 birodalmi márkába került, amiből három Sd.Kfz. 10-es vontatót vagy egy fél StuG III Ausf. G-t lehetett volna építeni. A gyártás üteme 1943-ban érte el a csúcspontját, azt követően csökkent: a termelőkapacitást a nehezebb, de gazdaságosabban gyártható Sd.Kfz. 9-es gyártására állították át.
A háború végéig 3450 darab 12 tonnás vontató készült. 1945. március 1-én az Sd.Kfz. 8-as 1276 példánya állt szolgálatban a Wehrmacht és a Waffen-SS különböző egységeinél.

A schwerer Zugkraftwagen 12 t-nek létezett egy felfegyverzett változata is: 1938-ban a Heereswaffenamt 30 darab FlaK 18-assal felfegyverzett Sd.Kfz. 8 jelzésű féllánctalpas járművet rendelt a Daimler-Benz vállalattól. Mivel a 8.8 cm Flak 18 auf Zgkw 12t jelzésű önjáró légvédelmi lövegeket páncélvadászként kívánták alkalmazni, így a féllánctalpasok a hadsereg 525., 560. valamint a 605. páncélvadász-osztályához kerültek. (Panzerjäger-Abteilungen 525, 560, 605).

Az Sd.Kfz. 8 a harcokban

A 12 tonnás vontató alapvető feladata a német haderő tüzérségi eszközeinek vontatása, illetve azok személyzetének és lőszerkészletének szállítása volt. Az Sd.Kfz. 8-asok általában a következő eszközöket vontatták: 15 cm Kanone 16, 17 cm Kanone 18, 15 cm sFH 18, 10.5 cm FlaK 38, 21 cm Mörser 18, 30.5 cm Mörser, 8,8 cm FlaK 36/37. Nagyobb testvérével párhuzamosan ezt a típust is használták sérült közepes harckocsik (pl. Pz.Kpfw. III, Pz.Kpfw. IV) szállítására. Ez esetben a félánctalpasokhoz a nagy teherbírású Sd.Ah. 116 jelzésű trailert csatlakoztatták, erre helyezve a sérült páncélost.
Az schwerer Zugkraftwagen 12t bonyolultsága ellenére sikeres konstrukciónak bizonyult, amit jól példáz az a tény, hogy a háború után Csehszlovákia tovább gyártotta a típust.

* összes változat együttvéve.

Típusváltozatok:

8,8 cm FlaK 18 Selbstfahrlafette auf Zugkraftwagen 18t

– 8,8 cm-es önjáró légvédelmi löveg

Források:

www.achtungpanzer.comwww.lexikon-der-wehrmacht.de

by RB