A 30-as években a németek megkezdték haderejük újra felfegyverzését és modernizálását. A modernizálás részeként igyekeztek a gépesítettséget növelni a szárazföldi haderő minden fegyverneménél, így a tüzérségnél is. Az első világháborúban, sőt még a második világháború első felében is a tüzérségi eszközök jelentős részét lovakkal vontatták. A lóvontatás azonban rengeteg problémával járt (takarmányozás, lovak gondozása) és nem is bizonyul hatékonynak.
Az egyetlen megoldás a gépesítés jelentette. A német cégek (tüzérségi) vontatók egész sorát fejlesztették ki a német hadvezetés igényeinek megfelelően. Ezek általában féllánctalpas kivitelben készültek, mivel a hagyományos, összkerék meghajtású teherautók és vontatók terepen nyújtott teljesítménye nem felelt meg az elvárásoknak.
A féllánctalpas vontatok között legnagyobb példányszámban gyártott típus, az 1 tonna tömeg vonatatására képes leichter Zugkraftwagen 1t (Sd.Kfz. 10) volt.
A járművet a német Demag vállalat fejlesztette ki 1936 és 1937 folyamán a Heereswaffenamt felkérésére. A járművet többnyire olyan kisebb tömegű tüzérségi és légvédelmi fegyverek vontatására használták, mint a 20 mm-es FlaK 30 ill. FlaK 38-as légvédelmi löveg vagy éppen a 150 mm-es Nebelwerfer 41-es.
A jármű első változata a D6-os gyári típusjelzést kapta. A D6-os típus 1937-1939 között volt gyártásban. 1939-től kezdte a Demag gyártani a jármű továbbfejlesztett változatát: a D7-est. A D7-es gyakorlatilag csak abban különbözött elődjétől, hogy nagyobb teljesítményű motor hajtotta. A D7-es egészen 1945-ig gyártásban maradt. A német fegyveres erőknél azonban nem tettek különbséget a két típus között: mindkét féllánctalpas vontató a leichter Zugkraftwagen 1t elnevezést és az Sd.Kfz. 10-es típus sorszámot kapta.
A jármű annyira megbízhatónak és hatékonynak bizonyult, hogy az Sd.Kfz. 10-es alvázát használták fel az Sd.Kfz. 250-s típusú könnyű lövészpáncélos alvázául is. Az Sd.Kfz. 250-es különböző változataihoz összesen mintegy 7500 darab Sd.Kfz. 10-es alvázat használtak fel. Az Sd.Kfz. 10-es könnyű vontatóból és különböző típus változataiból (az Sd.Kfz. 250-est is ide sorolva) összesen mintegy 23-25 ezer példány épült 1937-1945 között. Egy 1945 március 1-én készült leltár szerint a német fegyveres erők különböző egységeinél az Sd.Kfz. 10-es 2255 példánya állt szolgálatban.

Az Sd.Kfz. 10-esnek számos változata létezett, amelyek közül feltétlen ki kell emelni a légvédelmi változatokat, hiszen a háború során ezek adták a német haderő mobil (önjáró) légvédelmi eszközeinek legnagyobb részét.
Az első légvédelmi változat az Sd.Kfz. 10/4-es jelölést kapta. A vontató platójára egy 20 mm-es FlaK 30-as légvédelmi löveg szereltek, amelyet 360 fokban lehetett körbe forgatni. Az Sd.Kfz. 10/4-es gyártása 1939 júliusa és 1942 márciusa között folyt. Ez alatt az időszak alatt összesen mintegy 2000 példány készült a típusból. 1941-től kezdve a jármű fegyverzetét a modernebb FlaK 38-asra cserélték és a vezetőfülkét 8 milliméteres páncélzattal látták el. A modernizált jármű az Sd.Kfz. 10/5-ös jelölést kapta. Az Sd.Kfz. 10/5-ös típusból is több mint 1000 példány épült. A vontató mindkét légvédelmi változatát a Heer, a Waffen-SS valamint a Luftwaffe légvédelmi ütegeihez osztották be.
A leichter Zugkraftwagen 1t-nek létezett még egy 37 mm-es ill. egy 50 mm-es löveggel felfegyverzett páncélvadász változata is.

* összes változat együttvéve.

Típusváltozatok:

Sd.Kfz. 10/1

– vegyi anyag (értsd: harci gáz) érzékelőkkel felszerelt változat

Sd.Kfz. 10/2

– vegyi anyag mentesítő változat

Sd.Kfz. 10/3

– hangszórókkal felszerelt propaganda jármű

Sd.Kfz. 10/4

– 20 mm-es FlaK 30-as löveggel felszerelt légvédelmi változat

Sd.Kfz. 10/5

– 20 mm-es FlaK 38-as löveggel és páncélzattal felszerelt légvédelmi változat

Sd.Kfz. 10/?

– 37, illetve 50 mm-es páncéltörő löveggel felszerelt változat

Források:

www.achtungpanzer.comwww.lexikon-der-wehrmacht.dewww.autogallery.org.ruwww.feldgrau.comwww.onwar.com

by RB