Az Sd.Kfz. 251-es közepes csapatszállító jármű a második világháború egyik legismertebb és legnagyobb példányszámban gyártott harcjárműve. Ugyanakkor ennek a járműnek létezett a legtöbb alváltozata, szám szerint 23(!). A jármű fő feladata a páncélosokat támogató, gépesített gyalogság (páncélgránátosok) szállítása volt.
Az önálló harckocsizó alakulatok mellett páncélgránátos fegyvernem létrehozása is Heinz Guderian nevéhez fűződik. Guderian rájött, hogy a harckocsik gyalogsági támogatás nélkül ki vannak szolgáltatva az ellenség páncéltörő eszközeinek és gyalogságának. A megoldást szerinte egy új, a páncélosokkal együtt mozgó, és azokat támogató gyalogsági fegyvernem létrehozása jelentette. Erről az elképzeléséről a páncélos hadviselésről szóló, híres könyvében így ír:

„A gyalogságnak nem szabad illúziókba ringatnia magát: a harckocsik képesek ugyan megbénítani az ellenséget, és rést ütni annak védelmi rendszerén, de nem nélkülözhetik a gyalogság támogató harcát.”
(H. Guderian: Achtung – Panzer!, 1935)

1935-ben létre hozták Németország első páncélos hadosztályát, amely már magába foglalt egy, két zászlóaljból álló Schützen-ezredet, azaz gépkocsizó-lövész ezredet (a páncélgránátos elnevezést 1942 júniusában vezették be). Guderian – akit 1938-ban a páncélos fegyvernem főfelügyelőjévé és az első páncélos-hadtest parancsnokává neveztek ki – koncepciója szerint a lövész egységeket megfelelő védettséggel és terepjáró képességgel rendelkező járművekkel kellett volna ellátni. Ezek az alakulatok azonban elsősorban csak egyszerű tehergépkocsikkal voltak felszerelve, amelyekkel nem igazán feleltek meg az elvárásoknak, mint ahogy azt maga Guderian is megjegyzi:

„Nem rendelkezünk terepjáró páncélozott szállító járművekkel. A harckocsikkal együttműködő gyalogegységeink részben motorkerékpárral, részben terepjáró tehergépkocsikkal közlekednek. (…) A jelenlegi tehergépkocsik túlságosan nagyok, kanyargós, szűk utakon nehéz velük közlekedni, és rejtésük, álcázásuk sem egyszerű.”

Mivel tehát a tehergépkocsik alkalmatlannak bizonyultak a gépesített gyalogság szállítására, ezért a hadvezetés igényeinek és előírásainak figyelembe vételével a német cégek hozzá kezdtek egy új, páncélozott szállítójármű tervezéséhez. A követelmény szerint a járműnek kétfős személyzetén kívül egy tízfős lövészraj szállítására kell alkalmasnak lennie, a kellő terepjáró képesesség és páncélvédettség mellett. A jármű alapjául a szabványos német 3 tonnás tüzérségi vontató (Zugkraftwagen 3t, Sd.Kfz. 11) szolgált. A részletes fejlesztésre 1937-ben a Büssing-NAG és a Deutschen Werke cégek által alkotott konzorciumot kérték fel. A fejlesztés alatt álló prototípus alvázára (Sd.Kfz. 11) egy, az akkori német páncélautókéhoz hasonló kialakítású, döntött lemezekből álló felépítményt helyeztek. A felépítmény 14,5 mm-es és 8 mm-es páncéllemezekből készült, amelyek kellő védelmet biztosított a kiskaliberű lövedékek és repeszek ellen. A küzdőtér felülről nyitott volt. A jármű hét, átlapolt elrendezésű futógörgővel rendelkezett, ami jó terepjáró képességet biztosított számára. Az első próbák (1938) alapvetően sikerrel zárultak, de szükségessé vált néhány módosítás elvégzése. Az Sd.Kfz. 11-es alváz kormányművét úgy átalakították át, hogy a kerekeket nagyobb mértékben (maximálisan 45 fokos szögben) lehessen kitéríteni, így fokozva a jármű manőverező képességét. A jármű hűtőjét is áttervezték és két ventillátorral látták el az eddigi egy helyett; erre elsősorban páncélzat miatti terhelésnövekedés következtében volt szükség. A harmadik fő módosítást a kipufogó rendszer és az üzemanyag tartály áttervezése és áthelyezése jelentette. Ezeket a módosításokat leszámítva az új jármű és az Sd.Kfz. 11-es alváza gyakorlatilag teljesen megegyezett.
Az új jármű hivatalosan a mittlerer Schüzenpanzerwagen (m.SPW.), azaz a „Közepes páncélozott lövész(szállító)-harcjármű” nevet és az Sd.Kfz. 251 Ausf. A jelzést kapta. A jármű sorozat gyártása és rendszerbe állítása 1939. tavaszán kezdődött. Az „A” változatot 1939 végéig gyártották. Az „A” helyét a „B” változat (Ausf. B) vette át a gyártósorokon 1939 és 40 között. A „B” verzió elsősorban leegyszerűsített kialakításában különbözött az „A”-tól. A legszembe tűnőbb változás, hogy elhagyták az „A”-ra jellemző oldalsó kémlelő nyílásokat és az elülső géppuskát egy pajzzsal látták el. Egyébiránt a „B”-t csupán átmeneti típusként gyártották a már a tervező asztalon lévő „C” (Ausf. C) elkészültéig, amelynek számos elemét beépítették a „B”-be is. A „C” verzió már nagy példányszámban készült 1940. közepe és 1943. augusztusa között. A „C” orrészét némiképp áttervezték és a motor szellőzőnyílását is átalakították. Mivel a „C” gyártása is kialakításának bonyolultsága miatt lassú és nehézkes volt, 1943. augusztusában helyét a jóval egyszerűbb, tömeggyártásra alkalmasabb Ausf. D vette át. A „D” változat kialakítása tovább egyszerűsödött: a jármű hátsó részét, ami eddigi (Ausf. C) két részből állt, egyetlen egy elemből alakították ki. A „D” kialakítása mind a gyárthatóság, mind a használhatóság terén olyan sikeresnek mutatkozott, hogy egészen a háború végéig gyártották. A „D” változatból készült a legtöbb: a háború végéig több mint 10.000 példány.

Mivel a harctéri körülmények és igények állandóan változtak, az Sd.Kfz. 251-esek is újabb és újabb feladatokat kaptak. Az Sd.Kfz. 251-enek összesen 23 hivatalos jelöléssel ellátott változata volt, amelyek elsősorban fegyverzetükben és felszereltségükben különböztek egymástól.
A hivatalosan elismert és jelölt (vagyis sorozatban is gyártott) változatokon kívül számos kevésbé ismert vagy teljesen ismeretlen változat is létezett (létezhetett), mivel a tábori műhelyekben a szerelők előszeretettel barkácsoltak össze mindenféle eszközt, mindenféle alvázzal az aktuális helyi igényeknek megfelelően.

Sd.Kfz. 251/1 m.SPW.
Felhasznált jármű változatok: A,B,C,D
Ez volt a 251-es alapváltozata, melyek feladata egy 10 fős lövészraj szállítása volt. A jármű küzdőterében oldalakkall párhuzamosan, egy-egy padot alakítottak ki a lövész katonák számára, míg a személyzet két tagja a jármű elülső, fedett részben kapott helyet. Fegyverzete két darab MG 34-es, később MG 42-es géppuskából állt (az Sd.Kfz. 251/1 Ausf. D-ket már csak is MG 42-esekkel szerelték fel). Az egyiket jármű elejére szerelték – és az A változat kivételével – védőpajzzsal látták el. Ezt általában a jármű parancsnoka kezelte. A másik géppuskát a jármű hátsó részére, az ajtók fölé helyezték egy mozgatható karra. A 251/1-es belsejében külön állványokat és tartókat alakítottak ki a raj fegyvereinek és felszerelésének. A katonák szívesen aggatták különböző felszereléseiket a féllánctalpasaik oldalára, mint ahogy ez több fényképen is látni lehet. Gyakran akasztottak kannákat és pótalkatrészeket is a járművekre.

„Stuka zu Fuss” (Sd.Kfz. 251 mit Wurfrahmen 40)
Az Sd.Kfz. 251/1-es rakétákkal felszerelt változata, amelyet a katonák nagyon találóan csak „Gyalogos Stukának” („Stuka zu Fuss”) neveztek utalva romboló erejére. 1941-ben a J. Gast. cég kifejlesztett egy csövekből összeszerelhető keretet, amely minden Sd.Kfz. 251-esre könnyen felerősíthető. A keretre 6 darab rakétaindítót lehetett szerelni Wurfrahmen 40 rakéták számára (egyes források Wurfkörper néven említik). Az indítókból 28 cm-es, repesz-romboló (Sprengranate) töltetű vagy 32 cm-es gyújtó töltetű rakétát lehetett kilőni. A rakétákat a jármű megfelelő irányba történő állításával lehetet célozni, míg lőtávolságukat a kilövés szögének változtatásával lehetett meghatározni. A 28 cm-es rakétával 1,9 km-es, míg a 32 cm-es rakétával 2,2 km-es maximális hatótávolságot lehetett elérni. Az irányzás elősegítésére, a jármű elejére két „irányzópálcát” erősítettek. Az indítást távirányítással, a járműtől biztonságos távolságra végezték. Egy teljes sorozatot (csak is egyesével, egymás után) 10 másodperc alatt lehetett kilőni. Az indító-keretet elméletileg az összes Sd.Kfz. 251-es típusra fel lehetett szerelni, de általában az Sd.Kfz. 251/1-esekről vetették be.

Sd.Kfz. 251/2 m.SPW. (s.Gr.W)
Az Sd.Kfz. 251-es 80 mm-es GW 34-es aknavetővel felfegyverzett változata. 1940. szeptemberében rendelik meg a jármű ezen változatát. A új jármű csapatpróbáit 1941. tavaszán folytatták le és még a nyár beköszönte előtt rendszerbe is állították. Az aknavetőt úgy alakították ki, hogy a jármű belsejében és azon kívül is lehessen alkalmazni. Az aknavető elhelyezéséből adódóan járműbe szerelve csak is előre tüzelhetett. A járművön kívüli tüzeléshez szükséges talpat általában a jármű elejére rögzítve szállították, így „extra” páncélzatként is szolgált. A jármű 66 darab 80 mm-es aknagránát szállítására volt képes a 8 fős személyzet mellett. A legszembetűnőbb változtatás a Az Sd.Kfz. 251/1-eshez képest az, hogy az elülső géppuskát elhagyták és a jobb hátsó padot is kiszerelték, hogy helyet biztosítsanak az aknagránátok számára.

Sd.Kfz. 251/3 m.Funk Pz.Wg.
Felhasznált jármű változatok: C,D
Az Sd.Kfz. 251-es rádiós változata. Főfeladata az összeköttetés biztosítása más magasabb egységekkel és a parancsnoksággal. Az első rádiós 251-esek 1943. februárjában jelentek meg.
(Alapvetően minden Sd.Kfz. 251-es rendelkezett rádióval, de olyan nagy hatótávolságú rádióval, amelyek alkalmasak például a Luftwaffe gépeivel kommunikálni, csak ezek a különleges rádiós járművek voltak ellátva).
1943-at megelőzően (amikor is a járműveket némileg átszámozták) az Sd.Kfz. 251/3-as jelölés a jármű lövegvontató és lőszer szállító változatára utalt. Ezek vonóhorgát megerősítették és olyan lövegek vontatására használták, mint a 75 mm leIG 18, 105 mm leFH 18 vagy mint a 37 mm PaK 35/36, 50 mm PaK 38, 75 mm PaK 40. Az Ausf. C változat gyártásának le állításával ez az alváltozat megszűnt és szerepét részben a Sd.Kfz. 251/4-es vette át.
Ismert rádió konfigurációk:
/3.1 rádiói: FU-8 és FU-4
/3.2 rádiói: FU-8 és FU-5,a harckocsikkal történő kommunikációra szolgált.
/3.3 rádiói: FU-7 és FU-1,a földi és a légi tevékenység koordinációjára használták.
/3.4 rádiói: FU11, FU1 és FU12, parancsnoki változatban használt rádiók.
/3.5 rádiói: FU11 és FU1, parancsnoki változatban használt rádiók.

Sd.Kfz. 251/4 m.SPW.
Felhasznált jármű változatok: A,B,C,D
Az Sd.Kfz. 251-es lőszerszállító és löveg vontató változata. Általában az előbbi szerepkörben alkalmazták. 75 mm-es lövedékből 120 darabot tudott szállítani. Személyzete 7 főből állt. Főfegyverzetként egyetlen MG 34-es szolgált.

Sd.Kfz. 251/5 m.SPW. (Pi)
Felhasznált jármű változatok: C
Az Sd.Kfz. 251-es műszaki-utász változata. Gyártását az Ausf.C. változat gyártásával együtt 1943-ban beszüntették és az erre a célra sokkal alkalmasabb Sd.Kfz. 251/7-essel váltották le.
A személyzetet 8-9 fő alkotta.

Sd.Kfz. 251/6: m.Kdo.Pz.Wg.
Felhasznált jármű változatok: A,B,C,D
Az Sd.Kfz. 251-es parancsnoki-rádiós változata. A háború elején a hadosztályparancsnokok és magas rangú tisztek részére utalták ki. Az Sd.Kfz. 251/6-ok amolyan mozgó harcálláspontként és irodaként funkcionáltak. Gyakran felszerelték őket Enigma rejtjelező gépekkel és térkép asztalokkal is. A termelés felfutásával már alacsonyabb egységek vezetői is hozzájutottak ezekhez a járművekhez. Felszereltségükben a járművek-noha egy típushoz tartoztak (Sd.Kfz. 251/6)- nagyon is különböztek, a már említett „tábori barkácsolgatás” következtében. A tábori műhelyekben az igényeknek megfelelően különböző rádió és antenna típusokat szereltek a járművekre.
A járművön rendszerint egy 7-8 fős személyzet szolgált. Fegyverzete egy MG 34 v. MG 42-es géppuskából állt.
Ismert rádió konfigurációk:
FuG11 – FuG Tr. (1943. elött)
FuG11 – FuG12 – Kdo.Fu.Tr. (9 méteres rúd antennával és keretantennával)
FuG12 – FuG19
Fu.Tr.100Mw(gp)
Fu.Tr.80Mw(gp)
Fu.Tr.30Mw(gp)
Fu.Tr.15Kzw(gp)

Sd.Kfz. 251/7 m.Pi.Pz.Wg.
Felhasznált jármű változatok: C,D
Az Sd.Kfz. 251-es műszaki-utász változata. Könnyen felismerhető az oldalára szerelt hídelem tartó állványokról. Személyzete 7-8 fő volt.

Sd.Kfz. 251/8: m.kr.Pz.Wg.
Felhasznált jármű változatok: C,D
Az Sd.Kfz. 251-es harctéri mentő, sebesült szállító változat. Két (hordágyon) fekvő és négy ülő sebesült egyidejű szállítására volt alkalmas. A későbbi változatok ajtaját átalakították a sebesültek könnyebb ki- és berakodása érdekében.

Sd.Kfz. 251/9: m.SPW. (7,5 cm K) „Stummel”
Felhasznált jármű változatok: C,D
Az Sd.Kfz. 251-es 75 mm-es KwK 37-es rövid csövű (L/24) löveggel felfegyverzett változata. Feladata a gyalogság közvetlen tűztámogatása volt. 1942. márciusában bízták meg a Büssing-NAG céget a KwK 37-es löveg Sd.Kfz. 251-es-be való beépítésével. A cég két prototípust küldött az orosz frontra csapatpróbák elvégzése céljából. Mivel a próbák sikerrel zárultak elkezdték a jármű gyártását és rendszerbe állítását. A 75 mm-es löveg a féllánctalpasba való beszerelés után új nevet kapott: K51 (Sf). A jármű közkeletű, a katonák által használt neve „Stummel”, azaz „tuskó” volt. A személyzet 3 főből állt. Kiegészítő fegyverzetként egy MG 34 v. MG 42-es géppuska szolgált. A fő fegyverzet lőszer javadalmazása 52 darab 75 mm-es gránátból és 2010 darab 7,92 mm lőszerből állt.

Sd.Kfz. 251/10 m.SPW. (3,7 cm Pak)
Felhasznált jármű változatok: A,B,C,D
Az Sd.Kfz. 251-es 37 mm-es PaK 35/36-es (L/45) páncéltörő löveggel felfegyverzett változata.
A jármű fő feladata a gépesített lövész/páncélgránátos egységek páncélosok elleni védelmének biztosítása. Először 1940-ben tűnt fel a harcmezőn, mint a szakaszvezetők parancsnoki járműveként. Gyártását azonban 1943-ban abba hagyták, mivel tűzereje már nem bizonyult elegendőnek. A löveget különféle lövegpajzs típusokkal látták el. Néhány példányt a 28 mm-es s.Pz.B. 41 típusú nehéz páncéltörő puskával szereltek fel. A jármű személyzete 5 fős volt. Lőszer-javadalmazása 168 darab 37 mm-es lövedékből állt.

Sd.Kfz. 251/11 m.Fernsprech Pz.Wg.
Felhasznált jármű változatok: C
Az Sd.Kfz. 251-es telefon kábel-fektető változata. Ezt a járművet a harcoló egységek és a parancsnokság közötti telefon kapcsolat megteremtéséhez használták. Azért volt szükség egy páncélozott járműre ehhez, mivel ezek a kábelfektető műszaki alakulatok általában a fronthoz közel, az ellenséges fegyverek tűzének közepette tevékenykedtek. 1942. január 16-án rendelték el a jármű kifejlesztését és az első példányokat még ugyanennek az évnek augusztusában szállították le. A járműre három kábeldob tartót szereltek: egyet a jármű elejére, kettőt a belsejébe. A személyzet hosszú horgászbot-szerű rudakkal igazgatták a kábeleket miközben a jármű lassan haladt előre. (Egyébként az Sd.Kfz. 250/2-es is hasonló feladatokat látott el.). A járműhöz 5 fős személyzet tartozott.

Sd.Kfz. 251/12 m.Messtr.u.Geräte Pz.Wg.
Felhasznált jármű változatok: B,C
Az Sd.Kfz. 251-es tüzérségi megfigyelő változata. A feladata a (saját/baráti) tüzérségi tűz megfigyelése és a cél koordináták valamint a lőelemek pontosítása volt. Fejlesztését 1939. szeptember 1-én rendelték meg és az első járműveket 1942. tavaszán vehették át. A jármű felszereltségéhez hozzátartozott egy teodolit („scherenfernrohr”), egy szögbemérő műszer („Winkelmessgeraet”) valamint egy FuG 8-as rádió keretantennával. A féllánctalpast és műszereit összesen 6 fő kezelte.

Sd.Kfz. 251/13 m.Schallaufn.Pz.Wg.
Felhasznált jármű változatok: C
Az Sd.Kfz. 251-es különleges megfigyelő/”hangbemérő” változata, amely az ellenséges tüzérségi tűz hangjának rögzítéséhez és vizsgálatához szükséges eszközökkel volt felszerelve. (Feltehetőleg ez alapján kívánták az ellenséges üteget bemérni.). Erről a változatról nagyon keveset lehet tudni; létezését is csak egy 1943-as vasúti szállítólevél tanúsítja.

Sd.Kfz. 251/14 m Schallausw.Pz Wg.
Felhasznált jármű változatok: C
Ez is az előzőhöz hasonló különleges Sd.Kfz. 251-es megfigyelő/”hangbemérő” változat, amelyet az ellenséges tüzérségi tűz hangjának rögzítéséhez és beméréséhez használtak. Szintén egy nagyon titokzatos változat, kevés információ van róla. Létezését is csak a már említett 1943-as vasúti szállítólevél tanúsítja. A szóban forgó szállítólevél szerint a jármű magassága 2500 mm volt, ami eltér a hagyományos kialakítású 251-esek magasságától. (Kb. csak is ennyi konkrétumot lehet róla tudni.)

Sd.Kfz. 251/15 m.Lichtausw.Pz.Wg.
Felhasznált jármű változatok: C
Az Sd.Kfz. 251-es különleges tüzérségi torkolattűz megfigyelő változata. Valószínűleg ez előző két változathoz hasonlóan az ellenséges ütegek beméréséhez használták. Nagyon kevés információ van róla.

Sd.Kfz. 251/16: mittlerer Flammpanzerwagen
Felhasznált jármű változatok: C,D
Az Sd.Kfz. 251-es lángszórókkal felfegyverzett változata. Feltehetőleg 1943 januárjában tünt fel először a harcmezőkön. Fegyverzete két 14 mm-es lángszóróból állt, amelyet a jármű két oldalára helyeztek el úgy, hogy 160 fokos szögtartományban tüzelhessenek vele. A jármű hátsó részébe két darab 700 literes benzintartályt helyeztek el a lángszórók „táplálására”. Ez azonban azzal járt, hogy a jármű hátsó ajtaját véglegesen le kellett hegeszteni, így az 5 fős személyzet a jármű nyitott tetején át „közlekedett”. Az összesen 1400 literes muníció 80, egyenként 2 másod perces, 35 méter hosszúságú tűzcsapás végre hajtására volt elegendő. A két 14 mm-es lángszóró mellett az első szériás járművet felszerelték egy kisebb lángvetővel is (módosított Flammenwerfer 41-vel) amelyhez egy tíz méteres tömlő tartozott így a járművön kívül is lehetett alkalmazni. A személyzet tagjai általában hő- és tűzálló védőöltözéket viseltek. A jármű fegyverzetéhez egy MG 42-es géppuska is hozzá tartozott. A Sd.Kfz. 251/16-osokat rendszerint 6 járműves szakaszokba szervezték. Minden szakaszhoz tartozott 3 benzinszállító teherautó, amelyek egész rakományukat leadva kétszer tudták a teljes szakaszt feltölteni munícióval. A mittlerer Flammpanzerwagen nagyon is hatékonyak bizonyult elsősorban az ellenséges erődítésekkel és gyalogsággal szemben, melyek rettegték a jármű tűzerejét.

Sd.Kfz. 251/17 m.SPW. (2 cm)
Felhasznált jármű változatok: C
Az Sd.Kfz. 251-es 20 mm-es FlaK 30-as vagy FlaK 38-as légvédelmi löveggel felfegyverzett változata. Az első ilyen kialakítású járművek 1943-ban kerültek a frontra. A légvédelmi löveg (FlaK) a jármű közepén elhelyezett talapzatra erősítették. A háború későbbi szakaszában 10 járművet úgy alakítottak át, hogy oldalait lehajthatóvá tették ezzel is növelve löveg kilövési szögét.

Sd.Kfz. 251/18 mittlerer Beobachtunspanzerwagen
Felhasznált jármű változatok: C,D(?)
Az Sd.Kfz. 251-es tüzérségi megfigyelő és parancsnoki változata. A járművet a Sd.Kfz. 251/6-os leváltására fejlesztették ki. A jármű kommunikációs rendszere egy FuG5 és egy FuG12 rádióból állt.

Sd.Kfz. 251/19 mittlerer Fernsprech-Betriebspanzerwagen
Felhasznált jármű változatok: D(?)
Az Sd.Kfz. 251-es mozgó telefonállomásként üzemelő változata. Általában Sd.Kfz. 251/11-essel együtt használták a Wehrmacht híradós alakulatainál.

Sd.Kfz. 251/20 m.SPW. zur Gefechtsfeld-beleuchtung (UHU)
Felhasznált jármű változatok: D
Az Sd.Kfz. 251-es 60 cm átmérőjű infra-reflektorral felszerelt változata. A jármű az UHU éjjellátó és irányzó rendszer részét képezte, amelyet Párduc harckocsikra szereltek. A ezekre a járművekre azért volt szükség, mivel az UHU egy passzív infravörös éjjellátó rendszer volt, így szükséges volt egy erős infravörös fényforrásra, amelynek visszavert infra-fényét a Párducokra szerelt éjjellátó készülék látható képpé alakított. Egy Sd.Kfz. 251/20-as és 6 Párduc alkotott egy Karvaly. A reflektor ható távolsága 1-1,5 km volt. Habár a jármű a harckocsik mellett csupán támogató szerepet kapott, mégis felszerelték mind a vezető helyét, mid a géppuskát a megfelelő éjellátó eszközökkel így képessé vált az önálló harci tevékenység folytatására. A Sd.Kfz. 251/20-as személyzete 4 főből állt. Összesen mintegy 60 példány épült ezekből a féllánctalpasokból 1944. folyamán. A Karvaly-csoportok elkönyvelhettek egy-két sikeres bevetést, de ez a háború menetén akkor már mit sem változtatott.

Sd.Kfz. 251/21 Fliegerabwehr Schützenpanzerwagen (1,5 oder 2 cm)
Felhasznált jármű változatok: C,D
Az Sd.Kfz. 251-es 3 darab 15 mm-es MG 151/15-ös légvédelmi géppuskával felfegyverzett változata. A járművet a nyomasztóan nagy szövetséges légi fölény hívta életre. Mivel a Luftwaffe repülőgépeit sorra kezdte átfegyverezni a hatékonyabb 30 mm-es MK 103 és MK 108 gépágyúkra, ezért nagyszámú (többnyire használt) 15 mm-es géppuska szabadult fel a Wehrmacht többi fegyvernemének „örömére”. A 15 mm-es géppuskák egyik felhasználási módjaként született meg 1944-ben az Sd.Kfz. 251/21-es. A heveder-táplálású MG151/15-ösből hármat szereltek egy, a jármű közepén elhelyezett talapzatra. A géppuskák állvány irányzását és a géppuskák elsütését teljesen manuálisan kellett végezni. Néhány járművet a 20 mm-es MG 151/20-as gépágyúval szereltek fel. Habár a jármű alapvető feladata a légelhárítás lett volna, kiemelkedő tűzereje miatt előszeretettel alkalmazták az ellenséges gyalogsággal „lekaszálására” is. A jármű személyzete 4 főből állt. Lőszer-javadalmazása körülbelül 2000 darab géppuskalőszerből állt. Kiegészítő fegyverzetként meghagyták hátsó MG 42-es géppuskát is.

Sd.Kfz. 251/22 m.SPW. (7,5 cm PaK 40)
Felhasznált jármű változatok: D
Az Sd.Kfz. 251-es 75 mm-es PaK 40-es (L/46) páncéltörő löveggel felfegyverzett változata.
A páncélgránátos alakulatok az ellenséges páncélosok elleni védelmét volt hivatott biztosítani. (Korábban ezt a feladatkört a 251/10-esek látták el.). A nehéz PaK 40-es löveg ebbe a járműbe történő beépítését a Szövetségesek súlyos páncélos fölénye késztette 1944 végén. Igazság szerint a jármű nem volt alkalmas egy ilyen nehéz és nagy hátrasiklású löveg hordozására. Ennek ellenére – Hitler személyes utasítására – az Sd.Kfz. 251/22-es gyártása kiemelt fontosságot élvezett és 1944 decemberétől kezdve a termelést felfuttatták. A löveg irányzása meglehetősen korlátozott (jobbra-balra 18-19 fok) volt. A jármű személyzete 4-5 fős volt. Lőszer-javadalmazása 22 darab 75 mm-es páncéltörő és repesz-romboló gránátból állt. Kiegészítő fegyverzetként meghagyták hátsó MG 42-es géppuskát is.

Sd.Kfz. 251/23
Az Sd.Kfz. 251-es 20 mm-es gépágyúval (KwK 38) felfegyverzett felderítő változat. A jármű küzdőterét lefedték és a német felderítő páncélosokon (pl: Sd.Kfz. 222, 234/1, 251/9, stb.) általánosan alkalmazott Hangelafete 38-as lövegtoronnyal látták el. A jármű létrehozásának terve 1945. elején merült fel, hogy leváltsák vele a kisebb Sd.Kfz. 251/9-est. Egyes források állítása szerint csak néhány Sd.Kfz. 251/23 készült, de nincs rá bizonyíték, hogy valaha épült volna belőle akár egyetlen példány is.

* Habár a táblázat adatai konkrétan az Sd.Kfz. 251/1 változatra vonatkoznak, a többi alváltozat technikai jellemzői is hasonló értéket mutatnak, az eltérés minimális. Az alváltozatokra jellemző főbb sajátosságok a cikkben olvashatóak.

* összes változat együttvéve.

Források:

www.achtungpanzer.comwww.geocities.com/motorcity/pit/3515/251

Dr. S. Hart – Dr. R. Hart: A Waffen-SS fegyverei és harceljárásai, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 1998

www.feldgrau.comwww.onwar.com

by RB