A nyomasztó szovjet páncélos fölény páncélelhárító fegyverek egész sorának kifejlesztésére késztette a németeket. A korai páncélvadászok (Marder I, Marder II, Marder III) habár rendkívül hatékonyak voltak páncélvédettségük messze elmaradt a kívánatostól. A probléma megoldását a hadvezetés egy új, megfelelő tűzerejű és páncélzatú vadászpáncélos kifejlesztésében látta. Az új „harckocsi-vadász” kifejlesztésére 1942 decemberében hirdetett pályázatot a Hadsereg Fegyverügyi Hivatala (Heereswaffenamt). A Hivatal követelményei szerint a járművet egy L/70-es csőhosszúságú 75 mm-es löveggel valamint 100 mm-es homlokpáncélzattal kellet ellátni. A jármű alapjául a jól bevált Pz.Kpfw. IV alvázat jelölték ki.
A fejlesztési megbízást végül a plaueni Vomag (Vogtlandische Maschinenfabrik AG) vállalt kapta, amely 1943. május 13-ára el is készítette a vadászpáncélos 1:1 méretarányú fa modelljét, amelyet be is mutattak a Führernek. Az első működő képes prototípus ugyanezen év októberében készült el, decemberre pedig a jármű a sorozatgyártásra is megérett. A gyártás beindítását azonban hátráltatta az, hogy a 75 mm-es hosszú csövű löveg (a Pz.Kpfw. V Panther harckocsi lövegének módosított változata) próbái és gyártása akadozott. Tekintettel azonban az egyre válságosabb hadi helyzetre – utasították a Vomagot, hogy mielőbb kezdje meg a jármű sorozatgyártását. A probléma áthidalása végett a páncélvadászt a 75 mm-es PaK 39 típusú löveg L/43-as („0” széria), később pedig az L/48-as kaliberhosszúságú változatával fegyverezték fel. A jármű, amelynek első példányai 1944 januárjában gördültek le a gyártósorról, a Jagdpanzer IV Ausf. F elnevezést és az Sd.Kfz. 162-es jelölést kapták.
A jármű páncélzata elmaradt ugyan a pályázati kiírásban szereplő 100 mm-es vastagságtól, ám ezt jól ellensúlyozza annak dőlés szöge és a jármű alacsony sziluettje. A Jagdpanzer IV-es teljesítménye szinte teljesen megegyezett a StuG IV-esével, egyedül a páncélvédettség terültén rendelkezett jobb mutatókkal. A („rövid-csövű”) Jagdpanzer IV-esből a gyártás leállításáig (1944. november) 769 darab épült a Vomag gyáraiban. A gyártás során számos módosítás végeztek a járművön. 1944 májusától elhagyták a lövegről a csőszájféket, mivel számos panasz érkezett, hogy az tüzelés után felveri a port, ami amellett, hogy elárulja harcjármű pozícióját, „elvakítja” a személyzetet is. A járműveket 1944 szeptemberéig zimmerit-tel is bevonták. Számos járművet elláttak kötény páncélzattal (Schürzen), hogy fokozzák védelmüket.

Az L/70-es löveggel felfegyverzett változat fejlesztésébe a Vomag mellett bevonták az Alkett céget is. A két vállalat másként oldotta meg a nagyméretű, PaK 42 típusú löveg beépítését, ezért a két jármű felépítménye eltért egy mástól (az Alkett vállalat típusa magasabbra sikeredett). A két járművet párhuzamosan kezdték gyártani 1944 augusztusában. Az új megnövelt tűzerejű vadászpáncélos a Panzer IV/70(A) illetvePanzer IV/70(V) típusjelzést és Sd.Kfz. 162/1-es jelölést kapta. A típusjelzésben szereplő A illetve V betűk a gyártóra utalnak (Alkett/Vomag). (Fontos megjegyezni, hogy a tévhittel ellentétben a vadászpáncélos hosszú-csövű változatára soha nem használták a Jagdpanzer IV-es jelölést).
A két gyártmány lényegében csak felépítményében különbözött. Az Alkett egy viszonylag magas, doboz-szerű felépítményt épített rá a módosítás nélküli Pz.Kpfw. IV alvázakra. Ezzel szemben a Vomag igyekezett a járművet minél alacsonyabbra tervezni – ezzel is fokozva a védelmét. ( Panzer IV/70(V) magassága: 1850 mm, Panzer IV/70(A) magssága: 2350 mm). Az Alkett által tervezett és gyártott változat engy méretének volt azonban egy előnye is: 90 lőszert tudott magával harcba vinni a Panzer IV/70(V) 55-60 lőszeres javadalmazásával szemben.
A Panzer IV/70 vadászpáncélosok mindkét változatához Pz.Kpfw. IV Ausf. H és J alvázakat használtak fel. A jármű fő fegyverzetét a középvonaltól 20 centiméterrel jobbra helyezték el és jobbra is, balra is 12 fokos szögtartományban lehetett vele irányozni. Az ezen a szög tartományon kívül eső célpontok megsemmisítéséhez az egész járművet el kellett fordítani. Az L/70-es kaliberhosszúságú PaK 42 típusú löveg a szabvány PzGr. 39-es páncéltörő lövedéket 925 m/s sebességgel lőtte ki, ami 500 méteren 124, míg 1000 méteren 111 milliméter vastag homogén páncél átütésére volt képes 30 fokos becsapódási szög esetén. Ez a teljesítmény képessé tette valamennyi korabeli harckocsi megsemmisítésére. A Panzer IV/70 személyzete (minkét gyártmánynál) 4 főből állt: vezető, parancsnok, töltő és irányzó.

A gyártás folyamán – mint ahogy ez lenni szokott – számos kisebb-nagyobb módosítást végeztek a Panzer IV/70-esek kialakításán. 1944 szeptemberétől a láncvezető görgők számát négyről háromra csökkentették. A korai járműveket, amelyek 1944 szeptembere előtt készültek zimmerittel is bevonták. A vadászpáncélosok nagy részét ellátták kötény páncélzattal (Schürzen) vagy az azt helyettesítő dróthálóval. (A háború vége felé ez utóbbi, olcsóbb megoldás volt a jellemző.). Szintén szeptemberben vezették be az új kipufogó rendszert is. A hatalmas löveg és a vastag elülső páncélzat terhét nehezen viselték a Pz.Kpfw. IV alváz elülső görgői, ezért azokat gumiabroncsosról acélperemesre cserélték. (Panzer IV/70(V) esetében az első két görgőt, a Panzer IV/70(A) esetében pedig az első négyet).
1944 augusztusa és 1945 márciusa között összesen 278 Panzer IV/70(A), valamint 930 Panzer IV/70(V) épült. A Panzer IV/70 vadászpáncélosok gyártási üteme jóval elmaradt a tervezettől, amiért a szövetséges bombázások és az anyaghiány mellett Heinz Guderian, a páncélos fegyvernem főfelügyelője (General Inspector der Panzertruppen) volt okolható. Guderian teljesen elégedett volt a StuG III-asok páncélvadászként nyújtott teljesítményével, így felesleges pazarlásnak vélte, hogy erősforrásokat (alvázakat) vonjanak el a Wehrmacht páncélos erejének gerincét adó Pz.Kpfw. IV harckocsik gyártásától. Az új vadászpáncélos ebből, valamint a nehézkes mozgásából kifolyólag a „Guderian-kacsa” („Gudrian-Ente”) gúnynevet kapta. Születtek tervek a Jagdpanzer IV-es továbbfejlesztésére (pl: 88 mm-es PaK 43-as beépítésére), de ezek sohasem valósultak meg.

A Jagdpanzer IV és a Panzer IV/70 a harcokban

A Jagdpanzer IV-eseket rendszerint a páncélos- és páncélgránátos-hadosztályok a páncélvadász zászlóaljaihoz (Panzerjäger Abteilung) osztották be 1944 márciusától kezdve. A típus első bevetésére Itáliában került sor a Herman Göring hadosztály kötelékében. A keleti fronton harcoló egységek közül először a 4. és az 5. páncéloshadosztályt szerelték fel ezekkel a járművekkel. Normandiában 1944 júniusában 62 (más források szerint csak 60) Jagdpanzer IV-es állt szolgálatban a Panzer Lehr, a Hitlerjugend, valamint a 9. páncéloshadosztály kötelékében. A rövidcsövű vadászpáncélos hatékony ideiglenes megoldásnak bizonyult a nagyobb tűzerejű változat szolgálatba állításáig. Harckocsi-vadász létére rohamlövegként a gyalogság támogatására is kiválóan megfelelt.
A Panzer IV/70(V) a nyugati fronton esett át tűzkeresztségen 1944 augusztusában, a 105. és 106. páncélos-dandár (Panzer Brigade) kötelékében harcolva. A Vomag által tervezett hosszú csövű vadász páncélosokat páncélos- és páncélgránátos-hadosztályok a páncélvadász zászlóaljaihoz (Panzerjäger Abteilung), valamint önálló páncélvadász zászlóaljakhoz és páncélos-dandárok osztották be. A legnagyobb mértékű bevetésre az Ardennekben (1945) került sor, ahol a Panzer IV/70(V) mintegy 137 példánya harcolt. Sok más rohamlöveghez és vadászpáncéloshoz hasonlóan a Panzer IV/70(V) is alanyává vált annak a (hibás) gyakorlatnak, hogy a páncéloshadosztályok harckocsi veszteségeit torony nélküli harcjárművekkel pótolták.
A Panzer IV/70(A) 1944 szeptemberében került először a páncéloshadosztályokhoz, mint „szabvány harckocsi” a veszteségek pótlására. Szintén ezzel a típussal pótolták a rohamlöveg veszteségek egy részét is. A Panzer IV/70(A)-k nagy része a keleti fronton került bevetésre.
Egy 1945. április 10-én kelt leltár szerint a Panzer IV/70 285 példánya ált még mindig szolgálatban: 274 a keleti fronton, 8 Olaszországban és 3 a nyugati frontvonalon harcolt.
Összegezve a Jagdpanzer IV-es típus család (ide értve most a Panzer IV/70(A) és (V)-t) sikeres páncélvadásznak bizonyult. Döntött páncélzata és alacsony építése kiváló védelmet nyújtott számára, míg nagy teljesítményű lövege révén (különösen a Panzer IV/70 esetében) minden korabeli ellenfelével szemben felvehette a harcot. A típus legfőbb hátránya a torony hiányából adódó szűk irányzási tartomány. Ez azonban a háború vége felé nem okozott akkora problémát, lévén, hogy a Wehrmacht minden fronton védekezésre kényszerült, így hát a fenyegetés többnyire szemből érkezett.
Érdekesség, hogy a típus karrierje nem ért véget a II. világháború végeztével: 6 Jagdpanzer IV-es – más korabeli német hadfelszereléssel egyetemben – eljutott a Szíriai Hadsereghez, amely be is vetette azokat az arab-izraeli háborúk során.

Típusváltozatok:

Jagdpanzer IV

– L/48-as löveggel felfegyverzett változat

Panzer IV/70(V)

– L/70-es löveggel felfegyverzett, a Vomag által gyártott változat

Panzer IV/70(A)

– L/70-es löveggel felfegyverzett, az Alkett által gyártott változat

Források:

www.achtungpanzer.com

Dr. S. Hart – Dr. R. Hart: A II. világháború német páncélosai, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 1999
Dr. S. Hart – Dr. R. Hart: A Waffen-SS fegyverei és harceljárásai, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 1998

www.feldgrau.comwww.onwar.com

by RB