Az első világháborúban komoly szerepet játszottak a nehéz vasúti lövegek, amelyeket többek között Verdun erődjének ostroma során alkalmaztak sikerrel. A ’30-as években a német stratégák ismét fontos szerepet szántak a nagy kaliberű nehézlövegeknek a küszöbön álló újabb háborúban. Az elkövetkezendő háború egyik legfontosabb célja a keleti irányú terjeszkedés volt – Lengyelország és a Szovjetunió rovására. A nehéz vasúti lövegek alkalmazásával azonban számos komoly probléma merült fel. Kelet-Európa vasúthálózata sokkal fejletlenebb volt, mint a nyugati államoké: mindössze kilenc olyan vasútvonal létezetett, amely érintette Németország 804 km hosszan elnyúló keleti határszakaszát. A problémát tovább fokozta az a tény, hogy a Szovjetunóban a 162,2 cm-es vasúti nyomtáv volt elterjedve szemben a német 143,5 cm-essel. Ezek a tényezők nagyban nehezítették a vasúti-lövegek alkalmazását az eljövendő keleti hadjáratban. Ezt az OKH is felismert és 1937-ben megrendelést adott a Rheinmetall-Borsig vállalatnak egy 600 mm-es tarackkal felszerelt önjáró tüzérségi eszköz kifejlesztésére.
A prototípus kipróbálására 1940 tavaszán került sor. A jármű méretei kolosszálisak voltak: hossza meghaladta a 11 métert, tömege pedig a 120 tonnát! Ezzel a második világháború legnehezebb rendszerbe állított harcjárművévé vált. Hatalmas tömegét oldalanként 8-8 futógörgővel felszerelt lánctalp, és egy 580 lóerős dízel motor mozgatta. A próbák során a nyolc-görgős rendszer nem biztosított kellő stabilitást, így a későbbi példányoknál a görgők számát oldalanként 11-re növelték. A görgőket torziós rudak segítségével függesztették fel. Tüzelés esetén a görgőket felemelték, így a járművet egyszerűen „hasra engedték”, mivel a felfüggesztés nem lett volna képes elviselni a tarack hatalmas hátralökő erejét. Magának a hordozó járműnek a tömege kb. 70 tonnát tett ki. Az új tüzérségi eszköz a Gerät 40 jelölést, nem-hivatalosan pedig a „Karl-Gerät” elnevezés kapta a koncepció kidolgozója, Karl Becker tüzér-tábornok tiszteletére.
Az önjáró nehézlöveg fő fegyverzete egy 600 mm űrméretű nehéz-tarack volt. A főfegyverzetet függőlegesen 0 és 70 fokos, míg vízszintesen jobbra-balra 4-4 fokos tartományban lehetett irányozni. A Karl-Gerät osztott lőszerrel tüzelt, vagyis külön töltötték be a lövedéket (gránátot) és külön a lőport tartalmazó zsákokat. Egy „zsák” 32 kg lőport tartalmazott, e töltetek számának növelésével lehetett a lőtávolságot szabályozni. A 600 mm-es tarackhoz három különféle gránátot fejleszttetek ki.
A három közül a 60 cm Schwere Betongranate 040 volt a legnehezebb, és ez rendelkezett a legnagyobb átütő erővel: 2,5 méter vastag vasbeton, vagy pedig 350 milliméternyi acélpáncélzat átütésére volt képes, még mielőtt a 240 kg-os robbanótöltet felrobbant volna. Ehhez a gránát-típushoz maximálisan négy meghajtó töltetet alkalmaztak.
Töltetek száma | Kezdő sebesség | Becsapódási sebesség | Lőtávolság | Repülési idő |
1 töltet | 192 m/s | 179-182 m/s | 2840-3260 m | 31-34 s |
2 töltet | 202 m/s | 188-189 m/s | 3120-3600 m | 32-35 s |
3 töltet | 212 m/s | 197-198 m/s | 3440-3960 m | 33-37 s |
4 töltet | 222 m/s | 206-208 m/s | 3760-3960 m | 36-39 s |
Az önjáró löveghez rendszeresítettek még egy könnyebb betonromboló gránátot is, a 60 cm leichte Betongranate 040-et. Ennek átütő ereje kisebb volt ugyan, de hatótávolsága jelentősen meghaladta nagyobb testvéréét. Ehhez a gránát típushoz maximálisan 9 meghajtó töltetet alkalmaztak.
Töltetek száma | Kezdő sebesség | Becsapódási sebesség | Lőtávolság | Repülési idő |
5 töltet | 240 m/s | 217-219 m/s | 4260-4920 m | 38-42 s |
6 töltet | 251 m/s | 226-228 m/s | 4640-5340 m | 40-44 s |
7 töltet | 262 m/s | 234-237 m/s | 5000-5780 m | 42-46 s |
8 töltet | 273 m/s | 243-245 m/s | 5400-6220 m | 43-47 s |
9 töltet | 283 m/s | 250-253 m/s | 5760-6640 m | 45-49 s |
A harmadik lőszertípus (60 cm leichte Sprenggranate 040) egy 1250 kg tömegű repesz-romboló gránát volt. A lövedék 460 kg robbanószert tartalmazott. Ehhez a gránát típushoz is legfeljebb 9 meghajtó töltetet alkalmaztak.
Töltetek száma | Kezdő sebesség | Becsapódási sebesség | Lőtávolság | Repülési idő |
5 töltet | 238 m/s | 215-217 m/s | 4200-4920 m | 38-42 s |
6 töltet | 249 m/s | 224-226 m/s | 4560-5300 m | 40-43 s |
7 töltet | 260 m/s | 232-235 m/s | 4920-5760 m | 41-45 s |
8 töltet | 270 m/s | 240-242 m/s | 5280-6200 m | 43-47 s |
9 töltet | 279 m/s | 247-250 m/s | 5600-6580 m | 44-48 s |
A Karl-Gerät csövét minden egyes újratöltéshez vízszintes állapotig kellett visszaengedni. A hatalmas lövedéket egy hidraulikus szerkezet segítségével helyezték a töltényűrbe. Az elsütéshez a gyújtást egy elektromos berendezés biztosította. A tarack maximális tűzgyorsasága 6-12 lövés/óra volt a lövedék típusától, és a személyzet gyakorlottságától függően.
A nehéz önjáró tarack nem volt képes szállítani saját lőszerkészletét, ezért a jól bevált Pz.Kpfw. IV harckocsi alváz felhasználásával kifejlesztettek egy lőszerszállító járművet Munitionsschlepper für Karl-Gerät néven. A harckocsi alvázára egy 2,5 tonna teherbírású darut erősítettek. A lőszerszállító egyszerre két gránátot tudott szállítani a legközelebbi lőszerlerakattól a tarackig.
A Karl-Gerät-eket hosszabb távolságok esetén vasúton, a számára kifejlesztett különleges vasúti trailer segítségével szállították.
A prototípust nem számítva összesen 6 darab 600 mm-es önjáró tarack készült 1940 és 1941 folyamán. Ezek mindegyikét beszámozták, és a germán mitológia vagy a Biblia egy-egy szereplőjéről nevezték el: I. „Adam” (1940. november); II. „Eva”, III. „Odin”, IV. „Thor” (1941. május); V. „Loki”, VI „Ziu” (1941. augusztus). Az 1940-ben készült prototípus a „Fenrir” nevet kapta, ezt azonban sosem vettették be: tesztelés céljából a háború végéig Hillersleben-ben tartották.
1942 májusában a Heereswaffenamt a lőtávolság növelése érdekében úgy döntött, hogy szükséges egy kisebb űrméretű, 540 mm cső kifejlesztése. Az új lövegcső csereszabatos volt a régi 600 mm-essel vagyis viszonylag könnyen átlehetett fegyverezni a régi önjáró tarackokat a harci helyzetnek megfelelően. Az 540 mm „Karl-Gerät” 1600 kg-os betonromboló-gránátját maximálisan 12 500 méteres távolságba volt képes eljuttatni. Az átfegyverzett járművek Gerät 41 jelölést kapták. A hat darab új löveg cső 1943 végére el is készült.
A Karl-Gerät a harcokban
1940-41 fordulóján két önjáró tarackkal megalakult a „schwere Heeres Batterie (mot.) 833”. 1941 májusában a „schwere Heeres Batterie (mot.) 833”-t átszervezték és „schwere Heeres Artillerie Abtilung(mot.) 833″-ra nevezték át. A s.H.Art.Abt. 833 két üteggel és 4 nehéz tarackkal rendelkezett. 1941. június 22-én megindult a Szovjetunió elleni offenzíva.
A s.H.Art.Abt. 833 első ütegét (I.”Adam”, II.”Eva”) a IV. Armeekorps (17.Armee, H.Gr.Süd) alárendeltségébe utalták és Breszt-Litovszk környékén vetették be őket. Az „Adam”-tarackkal 16 lövést adtak le, az „Eva” első lövedéke beszorult a csőbe, és ideiglenesen harcképtelenné vált.
A második üteget (III.”Odin”, IV.”Thor”) a 4. hadsereg (H.Gr.Mitte) tartalékába utalták. Lemberg (Lvov) közelében vetették be őket: a „Thor” 4 lövést adott le, az „Odin” lánctalp szakadás miatt harcképtelenné vált.
1941 júliusában az „Adam” és a „Thor” tarack-okból megalakult a „schwere Heeres Artillerie Batterie (mot.) 628”. Ezt követte augusztusban a „schwere Heeres Artilleri Batterie (mot.) 638”, amely a „Ziu” és a „Loki” tarackokat foglalta magában.
1942 júniusában történt a Karl-Gerät-ek legnagyobb mértékű bevetése: „Thor” és „Odin” összesen 197 gránátot lőtt ki Szevasztopol erődjére. Az erőd elesett, német kézre került.
1943 májusában a schwere Heeres Artillerie Batterie (mot.) 628-at osztállyá (schwere Heeres Artillerie Abtilung (mot.) 628) szervezték át. Két üteggel, 2×2 „Karl-Gerät” tarackkal rendelkezett.
1943 júniusára elkészült az első 540 mm-es löveg cső. Bizonyíthatóan három tarackon került bevetésre: „Thor”, „Ziu”, és egy ismeretlen harmadik.
1944 nyarán az egyik tarack megsemmisült úton Párizs felé, ahol a várost akarták vele bombázni.
1944 augusztusában a schwere Heeres Artilleri Batterie (mot.) 638 („Ziu”, ?) Varsóba érkezett, hogy részt vegyen a városban kitört felkelés leverésében. A nehéz tarackok jelentős szerepet játszottak abban, hogy a háború végére a város épületeinek 92% romokban hevert.
1944-45 fordulóján az „Odin” tarack is megsemmisül, amikor egy a csőbe szorult lövedék felrobbant.
1944 végére a „Loki” is veszteséglistára kerül a magyarországi harcok során. (A pontos körülmények nem ismertek).
1945-ben a „Ziu” az amerikaiak, az „Adam” pedig az oroszok hadizsákmánya lett. A „Fenrir”-t (a mitológia szerint Loki fia) pedig szintén az amerikaiak találták meg a hillersleben-i gyakorlótéren 540 mm-es csővel felfegyverezve.
60 cm Mörser Gerät 040 „Karl” | |
Általános | |
Jármű típusa | nehéz önjáró tarack (Mörser) |
Gyártó cég(ek) | Rheinmetall-Borsig |
Hadrendbe állítás | 1942 |
Kezelők száma | 6 fő |
Méretek | |
Harci tömeg | 120 t |
Teljes hossz | 11150 mm |
Törzshossz | 11150 mm |
Szélesség | 3160 mm |
Magasság | 4780 mm (daruval) 2850 mm (daru nélkül) |
Hajtómű | |
Motor | Daimler-Benz 507 típusú 12 hengeres dízelmotor |
Teljesítmény | 580 LE |
Tüzelőanyag-tartály | 1200 l |
Mozgékonyság | |
Max. sebesség országúton | 10 km/h |
Max. sebesség terepen | n.a. |
Hatótávolság országúton | 215 km |
Hatótávolság terepen | 130 km |
Kapaszkodóképesség | n.a. |
Árokáthidaló képesség | n.a. |
Lépcsőmászó képesség | n.a. |
Gázló mélység | n.a. |
Minimum fordulósugár | n.a. |
Fegyverzet | |
Fő fegyverzet | 600 mm-es nehéztarack |
Csőhossz | L/8,45 |
Kiegészítő fegyverzet | 1 db 7,92 mm-es MG 34 vagy MG 42 típusú géppuska |
Lőszer javadalmazás (fő/kiegészítő) | n.a./600 |
Páncélzat | nincs |
Gyártott mennyiség | 1938-ig | 1939 | 1940 | 1941 | 1942 | 1943 | 1944 | 1945 | Összesen |
Karl-Gerät | – | – | 1(1) | 5 | – | – | – | – | 6(1) |
( ) prototípus
Típusváltozatok: –
Források:
www.geocities.com/madsin72/ekarl.htmlwww.waffenhq.de
by RB