A keleti hadjárat (1941) során a németek olyan időjárási és terepviszonyok között voltak kénytelenek harcolni, amelyek komolyan megviselték mind a katonákat, mind a különféle hadfelszerelést. A tüzérség különösen ki volt szolgáltatva az időjárásnak, és ebből adódóan az útviszonyoknak. A „raszputyica” idején a nehéz lövegek gyakorlatilag mozdíthatatlanokká váltak a hatalmas sár miatt, így gyakran komoly problémát jelentett a sok esetben létfontosságú tüzérségi támogatás biztosítása. A megoldást nyilvánvalóan a tüzérség mozgékonyságának növelése, vagyis minél nagyobb mértékben történő gépesítése jelentette. A Heereswaffenamt a féllánctalpas vontatók számának növelése mellett önjáró tüzérségi lövegek fejlesztését is elrendelte. 1942 nyarán a Wehrmacht sikeresen hadrendbe állította az első önjáró tüzérségi lövegét a Wespe-t, ami valójában 105 mm-es tábori tarack (leFH18) volt Pz.Kpfw. II-es alvázra szerelve. Ugyanennek az évnek júliusában döntés született egy nehezebb, 150 mm-es önjáró löveg kifejlesztéséről.
Habár a fejlesztés csak 1942-ben kezdődött az első járművek már 1943 januárjában elkészültek. A fejlesztés gyorsaságát az tette lehetővé, hogy már kiforrott, sorozatgyártásban lévő elemekből (értsd: löveg, alváz,stb.) állították össze a járművet. Az új önjáró löveg az 15 cm Schwere Panzerhaubitze auf Geschützwagen III und IV (Sf) hivatalos elnevezést valamint a Hummel, azaz a „Dongó” nevet kapta. Noha 1944. február 27-én Hitler elrendelte, hogy ne használják többet ezt az elnevezést (véleménye szerint nem volt elég félelmetes egy harcjárműhöz), a Hummel név továbbra is használatban maradt, ha nem is a hivatalos iratokban, de a katonák között mindenképp.
A Hummel alapjául/alvázául még az 1941-ben az Alkett cég által tervezett Geschützwagen III/IV szolgált. A Geschützwagen III/IV („Löveg-hordozó jármű III/IV”) nem volt más, mint a Pz.Kpfw. III-as és a Pz.Kpfw. IV-es harckocsik alvázának kombinációja. Míg a motor a meghajtó és a kormányrendszer a Pz.Kpfw. III-asból, addig a felfüggesztés a PzKpfw. IV-esből származott. A motort előbbre helyezték, és a páncéltestet meghosszabbították, hogy elegendő helyet nyerjenek a hatalmas 150 mm-es löveg számára. Ugyanezt az alvázat használták fel a Nashorn páncélvadászok hordozó járműveként.
A jármű főfegyverzete a hadseregben rendszeresített 150 mm-es sFH 18-as nehéz tábori tarack módosított változata volt. Az önjáró löveg lőszer-javadalmazása mindössze 18 darab 150 mm-es gránátból állt. Hogy a Hummel ütegeket megfelelő mennyiségű munícióval lássák el, kifejlesztették a jármű lőszerszállító változatát (Munitiontrager Hummel) is, amelyből összesen 157 példány épült 1943 és 1944 között. A Munitiontrager Hummel-ből minden üteg rendszerint egyet kapott.

A Hummel személyzete 6 főből állt (parancsnok, vezető, 4 tüzér), akik egy felülről és hátulról nyitott felépítményben kaptak helyet. A jármű páncélzata meglehetősen vékony (10-30 mm) volt és szinte csak a kézifegyverek és repeszek ellen védték a jármű kezelőit. A nyitott küzdőtér miatt, a katonák sokszor ki voltak téve az időjárás viszontagságainak, nem is beszélve az ellenség tüzéről. Ezek ellen csupán egy ponyva valamint egyes járműveknél egy keretre erősített drótháló nyújtott némi védelmet. A Hummel nem rendelkezett beépített géppuskával, ezért a küzdőtérben helyeztek el egyet az esetleges gyalogsági támadások elhárítására.
1943 és 1945 között összesen mintegy 714 Hummel készült a Deutsche Eisenwerke és az Alkett cég gyáraiban.

A Hummel a harcokban

A Hummel ütegeket a páncéloshadosztályok tüzér zászlóaljaihoz (Panzerartillerie Abteilung) osztották be. Egy üteghez rendszerint 6 önjáró löveg és egy lőszerszállító jármű tartozott.
Az első Hummelek 1943 márciusában álltak szolgálatba. Az első jelentős harci bevetésükre a Citadella-hadművelet során került sor 1943 nyarán. Az ütközetben mintegy 100 Hummel vett részt. Összességében elmondható, hogy a Hummel nagyon is sikeres típusnak bizonyult és egészen a háború végéig szolgálatban maradt a Wehrmacht és a Waffen-SS páncéloshadosztályainál.

Típusváltozatok:

Munitionträger Hummel

– lőszerszállító változat

Források:

www.achtungpanzer.com

Dr. S. Hart – Dr. R. Hart: A II. világháború német páncélosai, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 1998
Dr. S. Hart – Dr. R. Hart: A Waffen-SS fegyverei és harceljárásai, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 1998

www.feldgrau.comwww.onwar.com

by RB