Heinz Guderian tábornok a német páncélos fegyvernem atyja már korán felismerte a páncélosokban rejlő lehetőségeket, így minden erejével azon volt, hogy Németország mielőbb hozza létre saját páncélos alakulatait. Tervei azonban komoly akadályokba ütköztek: az 1919-es versilles-i békeszerződés tiltotta Németország számára harckocsik fejlesztését, vásárlását és hadrendben tartását. A német hadvezetés így titokban volt kénytelen megszervezni a különböző harckocsi fejlesztési programokat. Guderian és a felsőbb katonai vezetés egyetértett abban, hogy először egy könnyű harckocsit kell kifejleszteni, amellyel tapasztalatokat gyűjthetnek és kiképezhetik a jövőben felállítandó páncélos alakulatok legénységét.
1933-ban a Heereswaffenamt, a német szárazföldi haderő fegyverügyi hivatala pályázatot hirdetett egy könnyű, 4-7 tonna tömegű páncélozott harcjármű (harckocsi) kifejlesztésére. A békeszerződés kijátszása érdekében a járművet Landwirtschaftlicher Schlepper-nek (La.S), vagyis mezőgazdasági vontatónak nevezték.
A német könnyű harckocsi az angol Carden-Lloyd Mk.IV-es harckocsi tervein alapult, amelyekből Németország két példányt szerzett be még 1932-ben szovjet segítséggel. (Ne feledkezzünk meg arról, hogy Németország (Weimari Köztársaság) nagyon is baráti kapcsolatban állt a Szovjetunióval. A jó kapcsolat még az 1922. évi rapalloi egyezményre vezethető vissza, amelynek egy titkos záradéka értelmében a két állam megállapodott a katonai együttműködésről is.)
1933 nyarán végezték el az első tereppróbákat a Hadsereg kummersdorfi tesztpályáján a Krupp által tervezett La.S.-sel. A próbák végeztével döntés született, miszerint a sorozatban gyártott járműveket a Krupp cég alvázával valamint a Daimler-Benz által tervezett felépítménnyel és toronnyal kell összeszerelni. Az új harcjármű sorozatgyártása 1934 áprilisában kezdődött. Ekkor kapta a jármű a Panzerkampfwagen I-es Ausf. A elnevezést.
A Pz.Kpfw. I-nek két főbb változata volt: az egyik, a legelső az Ausf. A illetve a másik, a későbbi változat az Ausf. B. A Pz.Kpfw. I Ausf. A volt az első sorozatban gyártott német harckocsi. A Pz.Kpfw. I-est egy 57 lóerős Krupp benzinmotor hajtotta, amely azonban nem bizonyult elegendőnek, ezért a második széria járműveit (Ausf. B) már a sokkal nagyobb teljesítményű Maybach motorokkal szerelték fel. Az Ausf. B változat másik sajátos jellemzője a meghosszabbított alváza, amelyet úgy alakítottak ki, hogy a futógörgők számát az addigi négyről ötre növelték. Mindkét változat fegyverzetét két darab párhuzamosan elhelyezett 7,92 milliméteres MG 13 típusú géppuska alkotta. Az új német könnyű harckocsi valóban nagyon könnyűre sikeredett: a jármű páncélvastagsága sehol sem haladta meg a 8 millimétert. Ez a páncélvédettség a kézi lőfegyverekkel szemben is alig nyújtott védelmet, de mivel csak ideiglenes megoldásnak szánták, ez nem okozott igazi problémát. A Pz.Kpfw. I-es személyzete két főből állt: egy vezetőből és egy lövészből, aki egyben a jármű parancsnoka is volt.
A Pz.Kpfw. I-es abban a szerepkörben, amelyre szánták (könnyű, ill. kiképző harckocsi) kiválóan helytállt, amelyet exportsikerei is igazolnak. 1934-ben Magyarország megvásárolta az Pz.Kpfw. I Ausf. A egyik példányát, amelyet a magyar harckocsi fejlesztésekhez kívántak felhasználni. 1942-ben a Magyar Királyi Honvédség újabb könnyű harckocsikat vásárolt a németektől, de ezúttal más kiképzési célra. A Pz.Kpfw. I-es vásárlói között volt még Bulgária, Finnország valamint Horvátország is. Külön érdekesség, hogy a típus még a távolkeletre is eljutott: 1936 végén Csang Kai-Sek vezette Kuomitang hadereje vásárolt 15 darab Pz.Kpfw. I Ausf. A-t más német hadfelszereléssel egyetemben. Ezeket később bevetették a japán megszállók, valamint a Mao Ce-Tung vezette kommunista erők ellen.

1938-ra, a spanyol polgárháború tapasztalatai alapján (lásd lejjebb) világossá vált, hogy mind a Pz.Kpfw. I Ausf. A, mind az Ausf. B páncélzata túlságosan is gyenge és a könnyű harckocsi, mint harcjármű kategória egyébként is kudarcot vallott. Ezért hozzákezdtek a Pz.Kpfw. I-es modernizálásához, amely révén egy új felderítő harckocsit kívántak létre hozni. A továbbfejlesztés eredményeként született meg az Ausf. C, az Ausf. D és az Ausf. F, amelyek alig hasonlítottak elődjeikre (Ausf. A, B). Páncélzatukat jelentős mértékben megerősítették: a páncél vastagságát 8 milliméterről az Ausf. C esetében 30 milliméterre, az Ausf. F esetében 80(!) milliméterre növelték. Ezekből a változatokból azonban viszonylag kevés épült: az Ausf. C változatból 40 darab (1942-1943), az Ausf. F változatból 30 darab (1943), míg az Ausf. D változatból pedig még ennél is kevesebb.
Az 1939-1940-től kezdve a Pz.Kpfw. I-eseket folyamatosan kezdték kivonni az első vonalban harcoló alakulatoktól, így nagyszámú Pz.Kpfw. I-es alváz szabadult fel más, specializáltabb feladatú harcjárművek építéséhez.
Az egyik ilyen speciális eszköz a Ladungsleger I-es („Zerstörerpanzer”) volt, amely egy hagyományos Pz.Kpfw. I Ausf. A vagy Ausf.B volt, azzal a különbséggel, hogy felszerelték robbanótöltetek elhelyezéséhez szükséges berendezésekkel. Az ilyen jármű 50 kilogrammos robbanótölteteket tudott elhelyezni, és rendszerint az utászalakulatok használták erődítmények megsemmisítéséhez. Ebből a típusból mintegy 100 példány készült 1939 és 1940 között.

Az egyik legjelentősebb változat a kleine Panzer Befehlswagen I (kl.Pz.Bef.Wg.) névre keresztelt parancsnoki harcjármű volt. Ennél a változatnál a tornyot elhagyták és a küzdőteret (felépítményt) jelentős mértékben meg növelték, hogy beférjen 3 fős személyzet, valamint a többi páncélos irányításához szükséges rádiók (Fu 2, Fu 6). Ezeket a járműveket rendszerint a századparancsnokok használták. 1935 és 1937 között 190 darab kl.Pz.Bef.Wg. készült a Daimler-Benz üzemeiben.
Szintén Pz.Kpfw. I-es alvázakat használtak fel az első német légvédelmi harckocsi létrehozásakor is. A Flakpanzer I főfegyverzete egy 20 milliméteres FlaK 38-as légvédelmi lövegből állt, amelyet a harckocsi torony helyére építettek.
Egy másik, szintén figyelemreméltó változat volt a 150 milliméteres sIG 33-as löveggel felfegyverzett önjáró löveg, a Bison I-es. A Bison I-ből körülbelül 38 példány épült 1940 folyamán.
Pz.Kpfw. I-es alvázra épült a németek első páncélvadásza is, amely a Panzerjäger I elnevezést kapta. Ez abban különbözött a szabvány Pz.Kpfw. I-től, hogy a torony helyére egy 47 milliméteres csehszlovák (zsákmányolt) páncéltörő löveget szereltek.
Az afrikai hadjárat során a tábori műhelyekben néhány Pz.Kpfw. I-est lángszórós harckocsivá alakítottak úgy, hogy a jobboldali géppuska helyére egy gyalogsági lángszórót (Flammenwerfer 40) építettek. A lángszóróval 10-12 tűzcsapást lehetet mérni 25 méteres távolságra. A típus a Flammemwerfer auf PzKpfw I Ausf A elnevezét kapta és a Tobruk környéki csatákban vetették be 1941-ben.
Az átalakítások során „lefejezett” harckocsik tornyai sem mentek veszendőbe: az Atlanti Fal bunkerjeibe és más erődítményekbe 511 Pz.Kpfw I-es tornyot építettek be összesen.

A Pz.Kpfw I a harcokban

A Pz.Kpfw I-esek a spanyol polgárháború (1936-1938) alatt estek át a tűzkeresztségen. Hitler és Mussolini katonákkal és fegyverekkel támogatta a nacionalista-konzervatív elveket valló, Francisco Franco tábornok vezetése alatt álló erőket. A másik oldalon állókat, a „köztársaságiakat” viszont a Szovjetunió támogatta, így viszonylag korán megtörtént a két hatalom és ideológia közötti (közvetett) összeütközés.
Az első német könnyű harckocsik (36 Pz.Kpfw I és egy kl.Pz.Bef.Wg.) 1936 októberében érkezett Spanyolországba, hogy támogassák a nacionalisták hadműveleteit. A háború során összesen 102 Pz.Kpfw I és 4 kl.Pz.Bef.Wg. harcolt a „Condor-légió” páncélos egységénél (Pz.Abt.88), valamint Franco tábornok hadseregének kötelékében. A Pz.Kpfw I-es harcok során az ellenséges gyalogsággal szemben komoly erőt képviselt, de a „köztársaságiak” szovjet gyártmányú T-26-osaival és BT-5-öseivel szemben szinte teljesen esélytelenül vehették csak fel a küzdelmet.
A Pz.Kpfw I-es fontos szerepet játszott a háború előtti katonai manőverekben (Anschluss, Csehszlovákia megszállása, stb.), de kulcsszerepet kapott a különböző propaganda eseményeken és filmeken egyaránt.
A háború kitörésének idejére a Pz.Kpfw I-es már elavultnak számított, ennek ellenére mégis ez a típus adta a Wehrmacht páncélos erejének felét. 1939 szeptember 1-én 1445 Pz.Kpfw I-es harckocsi állt szolgálatban. A lengyel és a nyugat-európai hadjárat során a Pz.Kpfw I-esekkel felszerelt alakulatok jelentős veszteségeket szenvedtek, ezért 1940-től kezdődően a Pz.Kpfw I-es harckocsikat folyamatosan kezdték kivonni az elsővonalbeli harcoló alakulatok eszköztárából. A frontszolgálatból kivont harckocsikat vagy átalakították, vagy más második vonalbeli illetve nem harcoló (pl.: partizánvadász-, kiképző-) alakulatokhoz irányították őket.
Habár a Pz.Kpfw I-es nem lett a csatamezők rettegett gépezete, mint például a Tigris harckocsi (Pz.Kpfw. VI), de arra, amire tervezték kiválóan megfelelt. A német páncélos fegyvernem olyan eszközt kapott, amelyen megtanulhatta a páncélos hadviselés csínját-bínját és ha közvetve is ugyan, de ennek a típusnak köszönhették a háború eleji nagy győzelmeiket is.

Típusváltozatok:

Munitionsschlepper I Ausf. A (Sd.Kfz. 111)

– lőszerszállító változat

Munitionsschlepper I Ausf. A/B

– lőszerszállító változat

Kleine Panzer Befehlswagen I (Sd.Kfz. 265)

– könnyű parancsnoki harckocsi

Sanitätskraftwagen I (Sd.Kfz. 265)

– páncélozott sebesültszállító változat

Pionier-Kampfwagen I

– műszaki-utász harckocsi

Panzerjäger I (Sd.Kfz. 101)

– 47 mm-es löveggel felfegyverzett páncélvadász változat

Sturmpanzer I Bison (Sd.Kfz. 101)

– 150mm sIG 33-as löveggel felfegyverzett önjáró löveg

Leichte Bergepanzer I

– könnyű műszaki-mentő harckocsi

Instandsetzungstrupp I

– csapatszállító harckocsi

Fahreschulewagen / Schulfahrzeuge I

– kiképző harckocsi

Ladungsleger auf PzKpfw I Ausf. A/B (Zerstörerpanzer)

– robbanótöltetek elhelyezésére használt változat

Minenraumer I Ausf. B

– aknamentesítő jármű (50 db. készült 1938-ban)

Brückenleger I auf PzKpfw I Ausf. A

– könnyű hídvető harckocsi (csak 2 példány épült 1939-ben)

Flakpanzer I Ausf. A (Sd.Kfz. 101)

– 20 mm FlaK 38-as löveggel felszerelt légvédelmi változat

Flammemwerfer auf PzKpfw I Ausf. A

– lángszórós harckocsi

Források:

www.achtungpanzer.comwww.panzerone.com

Dr. S. Hart – Dr. R. Hart: A II. világháború német páncélosai, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 1998

www.feldgrau.comwww.onwar.com

by RB