1939-ben, a Lengyelország elleni támadás idején a német hadsereg kötelékében harcoló páncélosok (ide tartoztak a cseh hadseregtől zsákmányolt típusok is) könnyedén győzedelmeskedtek a gyenge páncélzatú és fegyverzetű lengyel harckocsik ellen. Az 1940-es év és a franciaországi hadjárat viszont már okozott meglepetéseket a német hadvezetésnek. Szembekerültek olyan szövetséges harckocsikkal, mint például a francia Char B1 vagy főleg az angol Matilda II-es, amelyeknek már olyan erős páncélzatuk volt, hogy a legtöbb német harckocsi- és páncéltörő lövegnek csak közvetlen közelről volt esélye. A 37 mm-es páncéltörő löveg már ekkor sem ért semmit (a későbbiekben „kopogtató”-nak csúfolták, mert semmilyen páncélt nem volt képes átütni), a nagyobb kaliberűek pedig még csak korlátozott számban álltak rendelkezésre.
Jól illusztrálja ezt a helyzetet a britek Arras-tól délre indított ellentámadása 1940. május 21-én. A brit Matilda I-es és II-es páncélosok Erwin Rommel vezérőrnagy 7. páncéloshadosztályával ütköztek meg. Az angol harckocsik tüze fejetlenséget és zavart idézett elő a németek soraiban, a 37 mm-es páncélelhárító lövegek pedig nem voltak képesek visszaverni a támadókat. Az egyik Matilda II-es még 14 közvetlen találat után is sértetlen maradt! Csak a német 23. légvédelmi ezred 88 mm-es lövegeinek köszönhette a Wehrmacht, hogy az angolok nem tudtak áttörni a vonalaikon. Bár ezeket a lövegeket eredetileg légelhárító célra tervezték, igen hatásosnak bizonyultak páncélosok ellen is. Tüzüknek még a legerősebb páncéllal rendelkező harckocsik sem voltak képesek ellenállni. Az egyik üteg saját állítása szerint 9 ellenséges páncélost lőtt ki!

A francia hadjárat tehát bebizonyította a Wehrmacht-nak, hogy erősebb harckocsikra van szükség, és a jelenlegi páncéltörő lövegeknél hatásosabbakat kell kifejleszteni. Már 1938 táján is voltak tervek egy Panzer IV-esnél nehezebb harckocsi kifejlesztésére, (a Durchbruchswagen 1 [áttörő jármű], később a DW 2, valamint a VK 3001). Továbbfejlesztésükre végül nem került sor, mivel a Pz.Kpfw. IV-es teljesítménye megfelelőnek bizonyult, valamint (ekkor még) nem akarták a drága nyersanyagot bizonytalan fejlesztésekbe ölni. 1941 tavaszán, a Szovjetunió elleni támadás előtt ismét hozzáfogtak a nehéz harckocsik fejlesztéséhez, majd a T-34-esekkel és a KV-1-esekkel való összecsapások során szerzett tapasztalatok, illetve a zsákmányolt ellenséges harckocsik beható vizsgálata felgyorsította a programot. Ezek a szovjet harckocsik (főleg a T-34-es) még a Panzer IV-esnél is jobb teljesítményt nyújtottak, ezért égetően szükségessé vált egy hasonló teljesítményű német közepes páncélos (ez lett a Pz.Kpfw. V Panther) és egy nehéz harckocsi kifejlesztése.

Az új nehéz harckocsi kifejlesztésére két céget bíztak meg, a Porsche-t és a Henschel-t. Mindkét cég a VK 3001-ast vette alapul, ezt fejlesztették tovább (A Leopard-nak nevezett VK 3001(P) ill. a VK 3001(H) ). A Porsche által készített példányt hosszanti torziós rugózással szerelték fel, és érdekes módon villanymotor hajtotta (a fő hajtómű egy generátort hajtott meg, ami az elektromos energiát szolgáltatta a lánctalpakat hajtó motorok számára). Az elektromos meghajtás megkönnyítette volna a harckocsi kormányzásának problémáját, viszont jelentős energiaveszteséggel működött és egyéb hátrányai is voltak.

A jármű fegyverzetéül Hitler a 88 mm-es KwK 36 L/56 löveget jelölte meg, így született meg végül a 45 tonnás VK 4501(P). A Henschel-lel az eredeti tervek arról szóltak, hogy kúpos furatú löveggel kell felszerelni a járművet (VK 3601-es terve), de az ehhez szükséges rengeteg volfrámacél nem állt rendelkezésre, így a tervet végül módosították annyiban, hogy ők is a 88 mm-es löveget szerelték rá az addigi (emiatt kissé módosított) alvázra. Ez a terv a VK 4501(H) jelzést kapta, a VK 3601-ből – bár készült lövegtorony nélküli prototípus, és ez ránézésre is a későbbi Tiger I közvetlen elődje – végül semmi sem lett. A Porsche jármű tornya némileg előrébb helyezkedett el, csövét alapállapotban 6 órára (tehát hátrafelé) fordították, hogy ne legyen annyira orrnehéz.

Az első mintapéldányok 1942 áprilisára elkészültek, Hitler pedig 53. születésnapján személyesen tekintette meg a VK 4501(P) és a VK 4501(H) próbáját a Wolfschanze-ban (a Führer kelet-poroszországi főhadiszállása). Mindkét prototípus megfelelt az elvárásoknak, de a tesztpálya már döntést hozott a két rivális között. A Henschel-típusnak is akadtak ugyan műszaki hibái, hiányosságai, de a Porsche-jármű még ennél is megbízhatatlanabbnak bizonyult. Állandóan meghibásodott, és folyamatos karbantartást igényelt. Hosszabb is volt a VK 4501(H)-nál, ami a manőverezhetőség rovására ment.

Mindent összegezve a vezetés végül 1942 júliusában a Henschel példánya mellett döntött, és 1500, Tiger-nek elnevezett nehéz harckocsi építésére adott megbízást. Eddig az időpontig viszont már 5 db Porsche Tiger is teljesen elkészült a Nibelungenwerke üzemében. A Henschel-nek azonban még eddig nem volt a harckocsigyártásban tapasztalata, így a biztonság kedvéért 90 darabot a Porsche alvázából is megrendeltek, arra az esetre, ha a Henschel valami miatt nem tudná teljesíteni a megbízást. A Porsche amúgy is már 1940-től benne volt a nehéz harckocsik fejlesztéséről szóló project-ben. A Henschel-nél azonban nem merült fel semmi probléma, így az elkészült Porsche alvázakat használták fel az új páncélvadászhoz, a Ferdinand-hoz. Az elkészült alvázakkal kapcsolatban voltak tervek egy akadály- és barikád romboló Rammtiger kifejlesztésére, de ez az elképzelés csak papíron létezett, egyetlen prototípus sem gördült ki a gyárból.

1942 szeptemberében úgy döntöttek, hogy két nehézpáncélos-osztályt alakítanak az elkészült 5 Tiger(P)-ből (mint pl. a sPz.Abt. 501), és ezeket Észak-Afrikában vetik be. Az afrikai helyszínt a jármű motorjának léghűtéses volta miatt választották. A terv végül nem vált valóra, az 5 Porsche Tiger oktatójármű maradt Ausztriában, belőlük hármat később Bergepanzer Tiger(P) műszaki-mentővé alakítottak át.

Harcban csak egyetlen Tiger(P) vett részt. A schwere Panzerjäger Abteilung 653 parancsnoka, Hauptmann Grillenberg használta parancsnoki járműként (003 toronyszámmal) 1944 első felében a keleti fronton.

Bergepanzer Tiger (P)

– műszaki-mentő páncélos

Források:

www.achtungpanzer.com

Roger Ford: A Tiger harckocsi, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 1999

Dr. S. Hart – Dr. R. Hart: A II. világháború német páncélosai, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 1998

www.tigerpanzer.dewww.feldgrau.comwww.onwar.com

by Morello