1939-ben, a Lengyelország elleni támadás idején a német hadsereg kötelékében harcoló páncélosok (ide tartoztak a cseh hadseregtől zsákmányolt típusok is) könnyedén győzedelmeskedtek a gyenge páncélzatú és fegyverzetű lengyel harckocsik ellen. Az 1940-es év és a franciaországi hadjárat viszont már okozott meglepetéseket a német hadvezetésnek. Szembekerültek olyan szövetséges harckocsikkal, mint például a francia Char B1 vagy főleg az angol Matilda II-es, amelyeknek már olyan erős páncélzatuk volt, hogy a legtöbb német harckocsi- és páncéltörő lövegnek csak közvetlen közelről volt esélye. A 37 mm-es páncéltörő löveg már ekkor sem ért semmit (a későbbiekben „kopogtató”-nak csúfolták, mert semmilyen páncélt nem volt képes átütni), a nagyobb kaliberűek pedig még csak korlátozott számban álltak rendelkezésre.
Jól illusztrálja ezt a helyzetet a britek Arras-tól délre indított ellentámadása 1940. május 21-én. A brit Matilda I-es és II-es páncélosok Erwin Rommel vezérőrnagy 7. páncéloshadosztályával ütköztek meg. Az angol harckocsik tüze fejetlenséget és zavart idézett elő a németek soraiban, a 37 mm-es páncélelhárító lövegek pedig nem voltak képesek visszaverni a támadókat. Az egyik Matilda II-es még 14 közvetlen találat után is sértetlen maradt! Csak a német 23. légvédelmi ezred 88 mm-es lövegeinek köszönhette a Wehrmacht, hogy az angolok nem tudtak áttörni a vonalaikon. Bár ezeket a lövegeket eredetileg légelhárító célra tervezték, igen hatásosnak bizonyultak páncélosok ellen is. Tüzüknek még a legerősebb páncéllal rendelkező harckocsik sem voltak képesek ellenállni. Az egyik üteg saját állítása szerint 9 ellenséges páncélost lőtt ki!
A francia hadjárat tehát bebizonyította a Wehrmacht-nak, hogy erősebb harckocsikra van szükség, és a jelenlegi páncéltörő lövegeknél hatásosabbakat kell kifejleszteni. Már 1938 táján is voltak tervek egy Panzer IV-esnél nehezebb harckocsi kifejlesztésére, (a Durchbruchswagen 1 [áttörő jármű], később a DW 2, valamint a VK 3001). Továbbfejlesztésükre végül nem került sor, mivel a Pz.Kpfw. IV-es teljesítménye megfelelőnek bizonyult, valamint (ekkor még) nem akarták a drága nyersanyagot bizonytalan fejlesztésekbe ölni. 1941 tavaszán, a Szovjetunió elleni támadás előtt ismét hozzáfogtak a nehéz harckocsik fejlesztéséhez, majd a T-34-esekkel és a KV-1-esekkel való összecsapások során szerzett tapasztalatok, illetve a zsákmányolt ellenséges harckocsik beható vizsgálata felgyorsította a programot. Ezek a szovjet harckocsik (főleg a T-34-es) még a Panzer IV-esnél is jobb teljesítményt nyújtottak, ezért égetően szükségessé vált egy hasonló teljesítményű német közepes páncélos (ez lett a Pz.Kpfw. V Panther) és egy nehéz harckocsi kifejlesztése.
Az új nehéz harckocsi kifejlesztésére két céget bíztak meg, a Porsche-t és a Henschel-t. Mindkét cég a VK 3001-ast vette alapul, ezt fejlesztették tovább (A Leopard-nak nevezett VK 3001(P) ill. a VK 3001(H) ). A Porsche által készített példányt hosszanti torziós rugózással szerelték fel, és érdekes módon villanymotor hajtotta (a fő hajtómű egy generátort hajtott meg, ami az elektromos energiát szolgáltatta a lánctalpakat hajtó motorok számára). Az elektromos meghajtás megkönnyítette volna a harckocsi kormányzásának problémáját, viszont jelentős energiaveszteséggel működött és egyéb hátrányai is voltak.
A jármű fegyverzetéül Hitler a 88 mm-es KwK 36 L/56 löveget jelölte meg, így született meg végül a 45 tonnás VK 4501(P). A Henschel-lel az eredeti tervek arról szóltak, hogy kúpos furatú löveggel kell felszerelni a járművet (VK 3601-es terve), de az ehhez szükséges rengeteg volfrámacél nem állt rendelkezésre, így a tervet végül módosították annyiban, hogy ők is a 88 mm-es löveget szerelték rá az addigi (emiatt kissé módosított) alvázra. Ez a terv a VK 4501(H) jelzést kapta, a VK 3601-ből – bár készült lövegtorony nélküli prototípus, és ez ránézésre is a későbbi Tiger I közvetlen elődje – végül semmi sem lett. A Porsche jármű tornya némileg előrébb helyezkedett el, csövét alapállapotban 6 órára (tehát hátrafelé) fordították, hogy ne legyen annyira orrnehéz.
Az első mintapéldányok 1942 áprilisára elkészültek, Hitler pedig 53. születésnapján személyesen tekintette meg a VK 4501(P) és a VK 4501(H) próbáját a Wolfschanze-ban (a Führer kelet-poroszországi főhadiszállása). Mindkét prototípus megfelelt az elvárásoknak, de a tesztpálya már döntést hozott a két rivális között. A Henschel-típusnak is akadtak ugyan műszaki hibái, hiányosságai, de a Porsche-jármű még ennél is megbízhatatlanabbnak bizonyult. Állandóan meghibásodott, és folyamatos karbantartást igényelt. Hosszabb is volt a VK 4501(H)-nál, ami a manőverezhetőség rovására ment.
Mindent összegezve a vezetés végül 1942 júliusában a Henschel példánya mellett döntött, és 1500, Tiger-nek elnevezett nehéz harckocsi építésére adott megbízást. Eddig az időpontig viszont már 5 db Porsche Tiger is teljesen elkészült a Nibelungenwerke üzemében. A Henschel-nek azonban még eddig nem volt a harckocsigyártásban tapasztalata, így a biztonság kedvéért 90 darabot a Porsche alvázából is megrendeltek, arra az esetre, ha a Henschel valami miatt nem tudná teljesíteni a megbízást. A Porsche amúgy is már 1940-től benne volt a nehéz harckocsik fejlesztéséről szóló project-ben. A Henschel-nél azonban nem merült fel semmi probléma, így az elkészült Porsche alvázakat használták fel az új páncélvadászhoz, a Ferdinand-hoz. Az elkészült alvázakkal kapcsolatban voltak tervek egy akadály- és barikád romboló Rammtiger kifejlesztésére, de ez az elképzelés csak papíron létezett, egyetlen prototípus sem gördült ki a gyárból.
1942 szeptemberében úgy döntöttek, hogy két nehézpáncélos-osztályt alakítanak az elkészült 5 Tiger(P)-ből (mint pl. a sPz.Abt. 501), és ezeket Észak-Afrikában vetik be. Az afrikai helyszínt a jármű motorjának léghűtéses volta miatt választották. A terv végül nem vált valóra, az 5 Porsche Tiger oktatójármű maradt Ausztriában, belőlük hármat később Bergepanzer Tiger(P) műszaki-mentővé alakítottak át.
Harcban csak egyetlen Tiger(P) vett részt. A schwere Panzerjäger Abteilung 653 parancsnoka, Hauptmann Grillenberg használta parancsnoki járműként (003 toronyszámmal) 1944 első felében a keleti fronton.
Panzerkampfwagen VI Tiger (P) | |
Általános | |
Jármű típusa | nehéz harckocsi (Panzerkampfwagen) |
Gyártó cég(ek) | n.a. |
Hadrendbe állítás | 1942 |
Kezelők száma | 5 fő |
Méretek | |
Harci tömeg | 57 t |
Teljes hossz | 9640 mm |
Törzshossz | 6700 mm |
Szélesség | 3140 mm |
Magasság | 2800 mm |
Hajtómű | |
Motor | 2 db Porsche 101/1 típusú villanymotor |
Teljesítmény | 320 LE |
Tüzelőanyag-tartály | 520 l |
Mozgékonyság | |
Max. sebesség országúton | 35 km/h |
Max. sebesség terepen | 10 km/h |
Hatótávolság országúton | 110 km |
Hatótávolság terepen | 50 km |
Kapaszkodóképesség | 22 fok |
Árokáthidaló képesség | 2,64 m |
Lépcsőmászó képesség | 0,78 m |
Gázló mélység | 1 m |
Minimum fordulósugár | n.a. |
Fegyverzet | |
Fő fegyverzet | 88 mm-es KwK 36 típusú löveg |
Csőhossz | L/56 |
Kiegészítő fegyverzet | 2 db 7,92 mm-es MG 34 típusú géppuska |
Lőszer javadalmazás (fő/kiegészítő) | 64-80/4350 |
Páncélzat | |
Páncéltest eleje, orr-rész (vastagság/dőlésszög) | 100 mm/55 fok |
Páncéltest eleje, a vezető előtti rész (vastagság/dőlésszög) | 100 mm/78 fok |
Páncéltest hátsó része (vastagság/dőlésszög) | 80 mm/90 fok |
Oldalak (vastagság/dőlésszög) | 60-80 mm/90 fok |
Torony eleje (vastagság/dőlésszög) | 100 mm/82 fok |
Torony oldala (vastagság/dőlésszög) | 80 mm/90 fok |
Torony hátsó része (vastagság/dőlésszög) | 80 mm/90 fok |
Torony teteje (vastagság/dőlésszög) | 25mm/0-9 fok |
Lövegpajzs (vastagság/dőlésszög) | 110 mm/90 fok |
Gyártott mennyiség | 1938-ig | 1939 | 1940 | 1941 | 1942 | 1943 | 1944 | 1945 | Összesen |
Pz.Kpfw. VI Tiger (P) | – | – | – | – | 5 | – | – | – | 5 |
Bergepanzer Tiger (P)
Források:
Roger Ford: A Tiger harckocsi, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 1999
Dr. S. Hart – Dr. R. Hart: A II. világháború német páncélosai, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 1998
www.tigerpanzer.dewww.feldgrau.comwww.onwar.com
by Morello