A németek a csapat-légvédelmet különféle féllánctalpas vontatókra telepített önjáró légvédelmi lövegekkel biztosították (pl: Sd.Kfz. 7/1; Sd.Kfz. 10/4). Ezek a járművek azonban nagyon is sebezhetőnek bizonyultak, ezért már a háború elején igény mutatkozott egy teljesen páncélozott, lánctalpas alvázra épülő légvédelmi harcjárművekre. Az első ilyen próbálkozás eredménye az 1941-ben kis példányszámban épült Flakpanzer I könnyű légvédelmi-páncélos lett, amely azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A fejlesztés ezt követően megtorpant, mivel a Luftwaffe a háború első felében mind a keleti, mind az észak-afrikai fronton uralta a légtereket, és az ellenséges légi tevékenység is elenyésző volt. 1943-tól kezdve azonban a Wehrmacht számára egyre súlyosabb problémát jelentett a Szövetségesek növekvő légifölénye. Az olyan ellenséges vadászbombázok, mint például a Thunderbolt, a Typhoon, vagy a szovjet Il-2 Sturmovik számos német páncélos és más harceszköz elpusztításáért voltak felelősek, amelyek pótlását a német ipar egyre kevésbé volt képes biztosítani. Ismét égető problémává vált a csapatlégvédelem gyengesége.
1943 októberében Hitler engedélyt adott egy „ideiglenes megoldásnak” szánt típus sorozat gyártására, amely a Flakpanzer 38(t) Gepard elnevezést kapta. A jármű alapjául a Marder III Ausf. M páncélvadász számára kifejlesztett közép-motoros Pz.Kpfw. 38(t) alváz szolgált, amelynek hátuljába süllyesztve beépítettek egy 2 cm-es FlaK 38 típusú légvédelmi gépágyút. A löveg 180-220 lövés/perces tűzgyorsasággal és 3200 méteres maximális lőtávolsággal rendelkezett. A FlaK 38-ast kézi erővel 360 fokban körbe lehetett forgatni, míg függőlegesen -5 és +90 fok közötti tartományban lehetett mozgatni. A jármű lőszerkészlete 1040 db 20 mm-es lövedékből állt.
A páncélzata meglehetősen gyenge volt a kor színvonalához képest, egyedül a kézifegyverek tüze, és a közelében robbanó gránátok ellen nyújtott némi védelmet. Noha 150 járműre szólt a megrendelés, 1943 novembere és 1944 februárja között „csupán” 141 Gepard hagyta el a BMM szerelősorait, és ezzel „elnyerte” a második legnagyobb példányszámban készült német légvédelmi páncélos címét.
A Gepard a harcokban
A Flakpanzer 38(t)-ket a páncélos- és a páncélgránátos hadosztályok légvédelmi osztályaihoz (Flugabwehr Abteilung) osztották be. A Gepard-ok a következő alakulatokhoz kerültek:
Dátum | Alakulat | Mennyiség | Front |
1944. november | Heereswaffenamt | 1 db jármű | – |
1944. február 10. | Pz. Rgt. 3 / 2. Pz. Div. | 12 db jármű | Nyugati front |
1944. február 10. | Panzer Lehr Rgt. 130 / Panzer Lehr Div. | 12 db jármű | Nyugati front |
1944. február 17. | Pz. Rgt. 22 / 21. Pz. Div. | 12 db jármű | Nyugati front |
1944. február 17. | Pz. Abt. 190 / 90. Pz.gren. Div. | 12 db jármű | Itáliai front |
1944. február 24. | Pz. Rgt. 26 / 26. Pz. Div. | 12 db jármű | Itáliai front |
1944. március 2. | SS-Pz. Rgt. 10 / 10. SS-Pz. Div. (májusban a járművek a 2. SS-Pz. Div. állományába kerültek) | 12 db jármű | Nyugati front |
1944. március 9. | SS-Pz. Rgt. 9 / 9. SS-Pz. Div. (májusban a járművek a 1. SS-Pz. Div. állományába kerültek) | 12 db jármű | Nyugati front |
1944. március 16. | Pz. Abt. 129 / 29. Pzgren. Div. | 12 db jármű | Itáliai front |
1944. március 23. | HG / HG. Pz. Div. | 12 db jármű | Itáliai front |
1944. április 12. | SS-Pz. Rgt. 12 / 12. SS-Pz. Div. | 12 db jármű | Nyugati front |
1944. június 19. | SS-Pz. Abt. 17 / 17. SS-Pzgren. Div. | 12 db jármű | Nyugati front |
1944. szeptember 8. | SS-Pz. Abt. 17 / 17. SS-Pzgren. Div. | 8 db jármű | Nyugati front |
Jól mutatja a Szövetségesek légi fölényét az a tény, hogy a teljes legyártott Gepard állományt a nyugati- illetve a déli frontra irányították. 1944 során az olasz frontra irányított 48 darab Flakpanzer 38(t)-ből 1945. március 15-én 21 darab állt még mindig hadrendben. A nyugati fronton harcoló alakulatok állományába utalt 92 légvédelmi páncélosból 1944 novemberére már csak 9 állt szolgálatban: három a 2. SS-páncéloshadosztálynál („Das Reich”), hat pedig a 17. SS-páncélgránátos-hadosztály („Götz von Berlichingen”) kötelékében harcolt.
A Gepard egyetlen 2 cm-es lövegének tűzereje már gyártásának évében sem volt elegendő. 1944 folyamán az „ideiglenes megoldásnak” szánt páncélosokat kezdték kiszorítani a sokkal kiforrottabb és nagyobb tűzerővel bíró Flakpanzer IV-esek.
leichte Flakpanzer 38(t) auf Selbstfahrlafette 38(t) Ausf. L | |
Általános | |
Jármű típusa | önjáró légvédelmi löveg (Flakpanzer) |
Gyártó cég(ek) | Boehmish-Mährische Maschinenfabrik (BMM) |
Hadrendbe állítás | 1944 |
Kezelők száma | 4 fő |
Méretek | |
Harci tömeg | 10,8 t |
Teljes hossz | 4610 mm |
Törzshossz | 4610 mm |
Szélesség | 2150 mm |
Magasság | 2250 mm |
Hajtómű | |
Motor | Praga AC típusú 6 hengeres benzinmotor |
Teljesítmény | 150 LE |
Tüzelőanyag-tartály | n.a. |
Mozgékonyság | |
Max. sebesség országúton | 42 km/h |
Max. sebesség terepen | n.a. |
Hatótávolság országúton | 210 km |
Hatótávolság terepen | n.a. |
Kapaszkodóképesség | n.a. |
Árokáthidaló képesség | 2,08 m |
Lépcsőmászó képesség | 0,84 m |
Gázló mélység | 0,9 m |
Minimum fordulósugár | n.a. |
Fegyverzet | |
Fő fegyverzet | 20 mm-es Flak 38 típusú légvédelmi gépágyú |
Csőhossz | L/112,5 |
Kiegészítő fegyverzet | – |
Lőszer javadalmazás (fő/kiegészítő) | 1040/- |
Páncélzat | |
Páncéltest eleje (vastagság/dőlésszög) | 15 mm/75 fok |
Páncéltest eleje, a vezető előtti rész (vastagság/dőlésszög) | 10 mm/23 fok |
Páncéltest hátsó része (vastagság/dőlésszög) | 10 mm/49 fok |
Oldalak (vastagság/dőlésszög) | 15 mm/90 fok |
Küzdőtér eleje (vastagság/dőlésszög) | 10 mm/23 fok |
Küzdőtér oldala (vastagság/dőlésszög) | 10 mm/65 fok |
Küzdőtér hátsó része (vastagság/dőlésszög) | 10 mm/65 fok |
Küzdőtér teteje (vastagság/dőlésszög) | – |
Lövegpajzs (vastagság/dőlésszög) | 10 mm/73 fok |
Gyártott mennyiség | 1938-ig | 1939 | 1940 | 1941 | 1942 | 1943 | 1944 | 1945 | Összesen |
Flakpanzer 38(t) | – | – | – | – | – | 86(1) | 54 | – | 141(1) |
( ) átalakítással készült járművek
Típusváltozatok: –
Források:
www.achtungpanzer.comwww.wwiivehicles.comwww.onwar.com
by RB