A német páncélos fegyvernemnek (Panzerwaffe) már régóta szüksége volt egy nagy teljesítmányű műszaki-mentő páncélosra, amely harci körülmények között is képes volt az olyan nagy harcértékű harcjárművek mentésére, mint például a Pz.Kpfw. IV, a Tiger Ausf. E vagy éppen Panther. A harckocsik mentését 1943-ig különféle féllánctalpas vontatók látták el. Ezek közül a legjelentősebb a breslaui FAMO vállalat által gyártott, 18 tonnás vonóerővel rendelkező Sd.Kfz. 9 típus volt. Ez az óriási féllánctalpas könnyedén elvontatta a 25 tonnás Pz.Kpfw. IV-eseket, de a közel 57 tonnás Tiger Ausf. E harckocsik mozgatásához sokszor 2-3 egymáshoz kapcsolt féllánctalpas vontatóra volt szükség. A féllánctalpasok munkája sokszor veszélyesnek bizonyult, mivel a többségük nem rendelkeztek semmiféle páncélzattal, így ki voltak téve az ellenséges fegyverek tűzének.
Kényszermegoldásként alkalmaztak működőképes harckocsikat sérült társaik vontatására, de ez gyakran többet ártott, mint használt, mivel a vontatást végző harckocsi túlterhelt meghajtórendszere sok esetben felmondta a szolgálatot, így az illető alakulat máris két járművet vesztett. Arról nem is beszélve, hogy a vontatásra vezényelt harckocsit nem lehetet harcbavetni, így tovább csökkent az alakulat ereje, harcértéke. Ezért a működőképes harckocsik vontatásra történő alkalmazását az OKH kifejezetten megtiltotta.
Az igazi megoldást a külön erre a célra kialakított páncélozott harcjárművek kifejlesztése jelentette. A legjelentősebb műszaki-mentő harckocsitípus a Pz.Kpfw. V Panther harckocsi alvázára épült Bergepanzerwagen Panther, rövid nevén: Bergepanther volt, melyek első példányai 1943 júniusában készültek el a MAN vállalat üzemeiben. A Panther harckocsi tornyának helyére egy 40 tonna teherbírású csörlőt építettek, amit a motor működtetett. Emellett rendelkezett egy 1,5 tonna teherbírású emelővel, amellyel a harckocsik motorját vagy sebességváltóműjét lehetett ki- vagy beemelni a járművekbe. A páncéltest végére egy nehéz kitámasztó-sarkantyút építettek, amely leengedett állapotban a Bergepanther stabilítását biztosította, amikor nagyobb tömeg csörlőzését végezte – például egy harckocsi kivontatását a keleti hadszíntérre oly’ jellemző mély és ragacsos sárból. A jármű tetejére egy fából készült plató került, ahol a csere-alkatrészeket (pl. motorblokkok, sebességváltók, stb.) szállították a javítás helyszínre vagy a tábori műhelybe. A jármű önvédelmét egy 2 centiméteres gépágyú és egy géppuska biztosította. Mivel az előbbi 1944-45-ben már nem sokat ért az ellenséges páncélosokkal szemben, ezért sok járműről vagy leszerelték, vagy el sem látták a gépágyúkkal – ezzel is csökkentve a jármű súlyát.

Minden páncélososztály (Pz.Abt.) rendszerint két Bergepanthert kapott – elméletileg, mivel ezt a legyártott mennyiség nem tette lehetővé: összesen mintegy 355 Bergepanther (240 Ausf A; 107 Ausf G; 8 ismeretlen Panther altípusból átalakíva) hagyta el a gyártósorokat.

A Bergepanther harctéri alkalmazása

A Bergepantherek első éles bevetésére a kurszki csatában (1943. július 5-13.) került sor, ahol kiválóan helytálltak. A csata utáni időszak tapasztalatait jól összefoglalja az alábbi riport, amelyet Bollert százados, a I.Abetilung/Pz.Rgt.2 parancsnoka készített az október 9. és 19. közötti időszakról.

„(…) A Bergepanther kiválóan bizonyított. Száraz időben egy Bergepanther elegendő egy Párduc elvontatásához. A legrosszabb sáros időben azonban két Bergepanther sem képes elvontatni egy Panthert.
Mostanáig minden egyes Bergepanther húsz Párducot mentett ki. Mindegyik Bergepanther összesen 600 kilométernyi utat tett meg vontatmánnyal. A páncélososztály a Bergepanthereket kizárólag a Pantherek harctéri mentésére használta. A tapasztalatok szerint osztályonként négy Bergepanther szükséges, még ha kétszer annyiba is kerül, mint egy Zugkraftwagen 18t.
A Bergepantherek rádióval történő felszerelése sikeresnek bizonyult. Harc közben a Bergepanthereket a rádiónak köszönhetően a megfelelő helyre lehet vezényelni. (…)„

A Bergpantherekkel szerelték fel a közepes, illetve nehéz vadászpáncélosokkal harcoló páncélvadász osztálykat (Pz.Jäg.Abt.), valamint a Tiger I és Tiger II-esekkel felfegyverzett nehéz páncélososztályokat is (s.Pz.Abt.) – már amennyire lehetőség volt rá.
Összességében a Bergepanther nagy vonóerejének és erős páncélzatának köszönhetően hatékony műszaki-mentőnek bizonyult: harcjárművek százait vontatta el a harcmezről a tábori műhelyekbe, jelentős veszteségektől kímélve meg ezáltal a páncélos-fegyvernemet.

Bergepanther Ausf. D

( ) átalakítással készült járművek

Típusváltozatok: –

Források:

• www.achtungpanzer.com
• Dr. S. Hart – Dr. R. Hart: A II. világháború német páncélosai, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 1998
• Dr. Matthew Hughes – Dr. Chris Mann: A Párduc harckocsi, Hajja és Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 2000
• www.feldgrau.com
• www.onwar.com
• Thomas L Jentz: Germany’s Panther Tank – The Quest for Combat Supermacy, Schiffer Publishing Ltd., Atglen (USA), 1995.

by RB