(1919 – )

Szerző: RB
Minden jog fenntartva! A cikk bármely részletének felhasználásához a szerzőtől kell emailben engedélyt kérni!

Ernst Barkmann 1919. augusztus 25-én született Kisdorf városkában, amely Hamburgtól mintegy 30 kilométerre északra található. 1935-ben Ernst iskolai tanulmányit befejezve besegített apjának a családi vállalkozás, a farm működtetésébe. 1936-ban önkéntesen jelentkezett a SS-Standarte Germania ezredbe, az akkor még gyerekcipőben járó Waffen-SS egyik alakulatába. Barkmann az ezred kilencedik századában szolgált, mint géppuskás. 1939-ben a SS-Standarte Germania ezred kötelékében részt vett a lengyelországi hadjáratban, amely során azonban megsebesült. Sérüléséből felépülve újra csatalakozott alakulatához és a részt vett Barbarossa hadműveletben.

1941. július 14-én elszántságáért és bátorságáért Másodosztályú Vaskereszttel tüntették ki. Szerencsétlenségére 1941. őszén ismét megsérült a Dnyeperpetroszk környéki dúló harcok során és kórházba került. Mint a felépülő-félben lévő katonákat általában őt is egy „hátországi” munkára osztották be és így került Hollandiába, ahol az európai SS-önkéntesek kiképzésében vett részt. Felépülését követően 1942-ben önként jelentkezett páncélos kiképzésre. A kiképzést követően a 2. SS-páncéloshadosztály „Das Reich” második ezredének második századába osztották be, amely akkor éppen a keleti fronton harcolt. Barkmann alakulata 50 mm-es löveggel felfegyverzett Pz.Kpfw III harckocsikkal volt felszerelve, amely jelentős hátrányban volt a szovjet T-34-essel szemben mind páncélzat, mind fegyverzet terén.
1943 tavaszán a „Das Reich” hadosztály részt vett Harkov visszafoglalásáért vívott harcokban. Barkmann a csata során nyújtott kiemelkedő teljesítményéért meg kapta az első osztályú Vaskeresztet. Mivel már nagy tapasztalt rendelkezett a páncélos hadviselés terén 1943 közepén átirányították a 4. századba, amelyeket a legmodernebb Pz.Kpfw. V Panther harckocsikkal szereltek fel. Ernst az új Párduc harckocsikkal vett harcolta végig a kurszki csatát, méghozzá nagyon is sikeresen, számos ellenséges harckocsit megsemmisítve.

1943 végén Barkmannt Unterscharführerré léptették elő. 1944 telén a „Das Reich” hadosztályt kivonták a frontról feltöltés céljából és a dél-franciaországi Bordeaux térségébe irányították. Néhány nappal azután, hogy a szövetségesek partra szálltak Normandiában (1944. június 6.) a hadosztály parancsot kapott hogy induljon el észak fel, hogy részt vehessen a szövetségesek ellen tervezett ellentámadásban. Barkmann a normandiai harcok során érte el a legnagyobb sikereit.
Barkmann 1944. július 8-án lőtt ki először Sherman tankot, St. Lo közelében. Négy nappal később két újabb Shermant semmisített meg, egy harmadikat pedig súlyosan megrongált. Ugyanaznap még három Shermant és egy páncéltörő löveget lőtt ki, de az ő Párduca is megsérült, miután páncéltörő lövedék találta el. Július 14-én kölcsön járművel vett részt az ütközetekben, és újabb három Shermant tett harcképtelenné. Ezután a szövetséges tüzérség egyik lövedéke leszakította Párducának lánctalpát.
Július 27-re javították meg Barkmann Panther harckocsiját. A 2. SS-páncélosezred többi harckocsijával együtt elkeseredett küzdelemben próbálták megállítani az amerikai hadsereg kitörési kísérletét (Kobra hadművelet). Barkmann tankjának porlasztója meghibásodott. A mozgásképtelen jármű további sérüléseket szenvedett az amerikai vadászbombázók támadása során. A szerelők egész éjszaka, dolgoztak a harckocsi javításán, így másnap reggel megint bevetésre indulhatott. Július 27-én elvágták a század többi járművétől. Barkmann megpróbálta őket utolérni, de Le Lorey-nál amerikai páncélosalakulatba ütközött. A rövid ütközet során Barkmann további három M4-es harckocsit lőtt ki. Magányosan nyomult tovább, hogy felvegye a harcot az ellenséggel. Párduca több találatot kapott: elülső meghajtó kereke megsérült, egyik lánctalpa leszakadt, páncéltestét egy lövedék átütötte, az egyik ajtó beragadt, ráadásul a vezető is megsebesült. Mindezek ellenére a Panther harcképes állapotban maradt, és további kilenc szövetséges harckocsit lőtt ki. Ezután nagy nehezen, hátramenetben visszavergődött alakulatához. Szinte hihetetlen, de a tankot megjavították, így másnap ismét harcolhatott. Barkmann újabb hat ellenséges tankot semmisített meg. Július 30-án Barkmann századát Granville-nél bekerítették az amerikai csapatok. Párducával mégis sikerült áttörnie vonalaikat, majd újabb védekező állást foglalt el – ráadásul eközben mindvégig egy harcképtelen harckocsit is vontatnia kellett. 1944. augusztus l-jén Barkmannt végül elhagyta a szerencséje. A vontatott Panther-ben tárolt lőszerek felrobbantak, és az ő harckocsija is kigyulladt, ezért a legénységnek a harctéren kellett hagynia. Gyalogosan vágták át magukat az ellenség vonalain, és négy nap alatt sikerült visszaérniük alakulatukhoz. 1944. augusztus 27-én hőstetteiért a német főparancsnokság Barkmannt kitüntette: megkapta a Lovagkeresztet.

Barkmann – ekkor már SS-Oberscharführer rendfokozattal – harcolt az ardenneki offenzíva során is ahol szintén nagy sikereket ért el, de december 25-én súlyosan megsebesült, így a hadművelet további szakaszában nem vehetett részt.
1945 márciusában Barkmann ismét visszakerült az alakulatához, amely Stuhlweissenburg térségében harcolt a Vörös Hadsereg ellen. Ebben az ütközetben Ernst 4 T-34-est lőtt ki és ezzel a Das Reich hadosztály összesítve elérte a 3000. harckocsi-győzelmét. A hónap végére a hadosztálynak már csak 9 működőképes Párduca maradt, amelyből 3 viszonylag hamar veszteséglistára is került. A megmaradt 6 harckocsit összevonták a Leibstandarte A.H. páncélos ezredének maradványaival és Joachim Peiper SS-Standartenführer irányítása alá helyezték. Barkmann ezt követően Dél-Ausztriában harcolt. Később harckocsija egy bombatölcsérbe ragadt és mozgásképtelenné vált így hát felrobbantották és gyalog indultak tovább nyugatnak. Végül is Barkmann és harckocsijának legénysége hosszú menetelés után elérte az angol megszállási övezetet, ahol fogságba estek.
A háború után visszatért szülővárosába: Kisdorfba, ahol ma is él. Sokáig ő volt a város tűzoltó-parancsnoka és polgármestere is. Ernst Barkmann ma, 2003-ban 84 éves.