Az 1940-es franciaországi hadjárat során a németek olyan nehéz harckocsikkal kerültek szembe, amelyek ellen a német páncélelhárító fegyverek mit sem értek. A Rommel vezette 7. páncéloshadosztály tüzérei rájöttek, hogy a francia nehéz harckocsikkal (Char B) szemben a legjobb megoldást a 88 mm-es légvédelmi lövegek (a híres „88-as”-ok) jelentik. Kézenfekvő megoldásnak tűnt hát, hogy létrehozzák a 88 mm-es löveg módosított, páncélelhárító változatát, különösen miután a keleti fronton egyre nyilvánvalóbbá vált a szovjet harckocsik fölénye.
A 88 mm-es légvédelmi löveg alapján 1942 végére a Krupp cég kifejlesztett egy páncéltörő löveget, amely a PaK 43 elnevezést kapta. A 88 mm-es páncéltörő löveg rendkívül hatékonynak bizonyult, mivel gyakorlatilag bármilyen szövetséges harckocsit meg tudott semmisíteni 1000 méternél nagyobb távolságról (még 1945-ben is). A PaK 43-as legnagyobb hátránya hatalmas tömege (3650 kg) volt, minek következtében mozgatása nehézkesnek, az úttalan orosz sztyeppéken – ahol igazán szükség lett volna rájuk – már-már lehetetlennek bizonyult. Mivel a németek nem akarták a lövegben rejlő lehetőségeket veszni hagyni, a Wehrmacht fegyverügyi hivatala megrendelte a PaK 43-as önjáró változatát.

Az önjáró löveg alapjául/alvázául még az 1941-ben az Alkett cég által tervezett Geschützwagen III/IV szolgált. A Geschützwagen III/IV („Löveg-hordozó jármű III/IV”) nem volt más, mint a Pz.Kpfw. III-as és a Pz.Kpfw. IV-es harckocsik alvázának kombinációja. Míg a motor a meghajtó és a kormányrendszer a Pz.Kpfw. III-asból, addig a felfüggesztés a PzKpfw. IV.-esből származott. A motort előbbre helyezték, és a páncéltestet meghosszabbították, hogy elegendő helyet nyerjenek a hatalmas, L/71 csőhosszúságú páncéltörő löveg számára.
A páncélvadász 1:1-es méretarányú makettjét 1942 októberében mutatták be Hitlernek (Hitler személyes engedélye nélkül semmiféle új harcjármű gyártását nem lehetett megkezdeni), aki hozzájárult a jármű gyártásának mielőbbi megkezdéséhez. A jármű a Hornisse, azaz a „Lódarázs” nevet kapta. Az első 20 példány legyártását követően azonban végrehajtottak némi módosítást a járművön. A löveget a modernebb PaK 43/1-asra cserélték és a sofőr előtti páncélzatot is megerősítették; a különbség szinte észre sem vehető. 1944. február 24-i rendeletében az új jármű nevét Hitler Nashornra, vagyis orrszarvúra változtatta.
A Nashorn személyzete 5 főből állt: egy vezetőből, 3 lövegkezelőből és a parancsnokból.
A vezető kivételével a teljes személyzet a nyitott tetejű felépítményben foglalt helyet, kitéve az időjárás viszontagságainak. A jármű páncélzata nagyon gyengének bizonyult, de ezt azonban ellensúlyozta az erős fegyverzete. A Nashorn nem rendelkezett beépített önvédelmi fegyverzettel (értsd: géppuska), de a személyzet tagjai egyéb gyalogsági fegyverek mellett egy géppuskával is fel voltak szerelve.

A Nashorn és a Hornisse páncélvadászból összesen 494 db készült a Deutsche Eisenwerke tieplitz-schonau-i üzemében.

A Nashorn a harcokban

A páncélvadász – sok más német típushoz hasonlóan – 1943 júliusában debütált Kurszknál a 655. és az 560. sPz.Jagd.Abt. kötelékében. A kurszki csatában a Hornisse/Nashorn sikeresnek bizonyult és számos szovjet páncélost semmisített meg.
Összesen 6, egyenként 30 Nashornnal felszerelt nehéz páncélvadász zászlóaljat (sPz.Jagd.Abt.) hoztak létre, melyek mindegyik fronton megfordultak (az 552. például 1944-ben Olaszországban harcolt).
A legismertebb Nashorn-ász Albert Ernst alhadnagy volt, aki az 519. sPz.Jagd.Abt. első századában volt szakasz-parancsnok. 1943. december 23.-án, Vityebszk közelében egyetlen nap alatt 14 szovjet harckocsit semmisített meg, mindössze 21 lőszer felhasználásával. Ettől kezdve Ernstet csak egyszerűen „Vityebszk Tigrise” néven emlegették. Ernst december végéig még további 19 ellenséges páncélost pusztított el és ezért Lovagkereszttel tüntették ki.
A Nashorn kiválóságát bizonyítja az a jelentés, miszerint 1945 márciusában Beckmann hadnagy (88. sPz.Jagd.Abt.) páncélvadászával 4600 méteres (!!!) távolságból semmisített meg egy szovjet IS-2 nehéz harckocsit Marzdorf közelében.
Számos jelentés érkezett T-34-esek kilövéséről is 4000 méternél nagyobb távolságából.
Szintén a Nashorn (93. sPz.Jagd.Abt.) volt felelős az egyetlen Európában megsemmisült M26 Pershing típusú amerikai nehéz harckocsi kilövéséért. A 3. páncélos hadosztály Pershingjét 250 méteres távolságból lőtték ki egyetlen lövéssel Niehl városka közelében, 1945. március 6-án.

Típusváltozatok: –

Források:

www.achtungpanzer.com

Dr. S. Hart – Dr. R. Hart: A II. világháború német páncélosai, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 1998

www.feldgrau.comwww.onwar.com

by RB