
A Flakpanzer I az első teljesen lánctalpas kivitelű német légvédelmi-páncélos, ugyan akkor egyike a 2. világháború legtitokzatosabb harcjárműveinek, mivel írásos anyag és fénykép alig maradt fenn róla.
A története egészen a franciaországi hadjáratig vezethető vissza, ahol is a Wehrmacht mobil légvédelmét ellátó Sd.Kfz. 10/4-es féllánctalpasok nem bizonyultak elég hatékonynak, mivel páncél védettségük gyakorlatilag nem volt, így a személyzet számos tagja esett a gyalogsági fegyverek áldozatává és maga jármű is rendkívül sebezhetőnek bizonyult.
A megoldást a légvédelmi löveg harckocsi alvázra történő telepítése jelentette. Mivel azonban az erősebb páncélzatú harckocsikra, mint például a Pz.Kpfw. III és IV típusokra nagyobb szükség volt a fronton eredeti fegyverzetükkel felszerelve, mintsem hogy átalakítsák őket; ezért a már elavultnak számító Pz.Kpfw I-re esett a választás.
Az átalakítással két, a harcjármű gyártásban nagy tapasztalattal rendelkező Alkett és Daimler-Benz céget bízták meg. A Pz.Kpfw I-es tornyát eltávolították és helyére egy nagy tűzgyorsaságú (450 lövés/min) 20 mm-es Flak 38-as légvédelmi gépágyú került. A járművet egy 8 fős személyzet kezelte, ami renkivüli megterhelést jelentett az eredetileg 2 főre tervezett Pz.Kpfw I-es alváz motorjának.Összesen 24 Pz.Kpfw I. Ausf. A-t alakítottak át légvédelmi páncélossá és ezeket az 1941 májusában felállított 614. Flak Bataillonhoz osztották be. Ezek a járművek kizárólag a keleti fronton harcoltak, ahol többnyire földi célpontok ellen kerültek bevetésre mivel a szovjet légi tevékenység nem voltjelentős.
A gyenge páncélzata (amelyet a szabványos szovjet 14,5 mm-es PTRS páncéltörő puska 500 méterről könnyedén átlőtt), valamint a túl terheléstől hamar túlhevülő motorja miatt nagyon sebezhetőnek bizonyult. 1943-ban a 614. Flak Bataillon megmaradt egységei a Sztalingrád katlanban teljesen megsemmisült, összes járművével együtt.
| Flakpanzer I (Sd.Kfz. 101) | |
| Általános | |
| Jármű típusa | önjáró légvédelmi löveg (Flakpanzer) |
| Gyártó cég(ek) | n.a. |
| Hadrendbe állítás | 1941 |
| Kezelők száma | 8 fő |
| Méretek | |
| Harci tömeg | 5,5 t |
| Teljes hossz | 4380 mm |
| Törzshossz | 4380 mm |
| Szélesség | 2060 mm |
| Magasság | 2050 mm |
| Hajtómű | |
| Motor | Krupp M305 típusú 4 hengeres benzinmotor |
| Teljesítmény | 57 LE |
| Tüzelőanyag-tartály | 154 l |
| Mozgékonyság | |
| Max. sebesség országúton | 30 km/h |
| Max. sebesség terepen | n.a. |
| Hatótávolság országúton | n.a. |
| Hatótávolság terepen | n.a. |
| Kapaszkodóképesség | 30 fok |
| Árokáthidaló képesség | 1,4 m |
| Lépcsőmászó képesség | 0,36 m |
| Gázló mélység | 0,58 m |
| Minimum fordulósugár | 2,1 m |
| Fegyverzet | |
| Fő fegyverzet | 20 mm-es Flak 38 típusú légvédelmi gépágyú |
| Csőhossz | L/112,5 |
| Kiegészítő fegyverzet | – |
| Lőszer javadalmazás (fő/kiegészítő) | n.a. |
| Páncélzat | |
| Páncéltest eleje (vastagság/dőlésszög) | 13 mm/63 fok |
| Páncéltest eleje, a vezető előtti rész (vastagság/dőlésszög) | 13 mm/68 fok |
| Páncéltest hátsó része (vastagság/dőlésszög) | 13 mm/50-75 fok |
| Oldalak (vastagság/dőlésszög) | 13 mm/60 fok |
| Torony eleje (vastagság/dőlésszög) | – |
| Torony oldala (vastagság/dőlésszög) | – |
| Torony hátsó része (vastagság/dőlésszög) | – |
| Torony teteje (vastagság/dőlésszög) | – |
| Lövegpajzs (vastagság/dőlésszög) | n.a. |
| Gyártott mennyiség | 1938-ig | 1939 | 1940 | 1941 | 1942 | 1943 | 1944 | 1945 | Összesen |
| Flakpanzer I | – | – | – | (24) | – | – | – | – | (24) |
( ) átalakítással készült járművek
Típusváltozatok: –
Források:
www.achtungpanzer.com
www.panzerone.com
Dr. S. Hart – Dr. R. Hart: A II. világháború német páncélosai, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 1998
www.feldgrau.com
www.onwar.com
by RB

