Szerző: RB
Minden jog fenntartva! A cikk bármely részletének felhasználásához a szerzőtől kell emailben engedélyt kérni!

Amikor a Harmadik Birodalom megtámadta a Szovjetuniót olyan harcmodorral találta szembe magát, amellyel a sem a nyugati, sem a déli (mediterrán) hadjáratok során nem volt dolga. A szovjet gyalogság sok esetben indított fanatikus és „öngyilkos” támadásokat a német páncélosok ellen. Bátorságukat általában az ütközet előtt kiosztott vodkából merítették. A szovjet „tank-romboló” egységek eszköztárában a kézigránátok, a „molotov-koktélok” és más robbanószerkezetek mellett megtalálhatók voltak a mágneses aknák is. Az orosz taktika igen egyszerű volt: 5-10 fős csoportokra osztott „harckocsi-vadász” alakulatok az ellenséges harcjárművek közeledtével előugrottak fedezékeikből és a tankokat lerohanva igyekeztek minél közelebb kerülni hozzájuk, hogy azokat a náluk lévő robbanó töltetekkel harcképtelenné tegyék. Noha ezek az egységek általában hatalmas veszteségeket szenvedtek, mégis sikerült jó néhány harckocsit vagy rohamlöveget „kivonniuk a forgalomból”.
A fent említett problémák orvoslására a németek kétféle képen védekeztek: első ellenlépésként minden harcjárművüket felszerelték géppuskákkal (sokszor utólag); míg a védelem második vonalát a zimmerit adta.
A zimmerit egy olyan paszta-szerű anyag volt, amelyet a páncélzatra felhordva megakadályozták a mágneses aknák harcjárművekre történő rögzítését. Az anyag a nevét a gyártó vállalatról: a berlini központú Chemische Werke Zimmer AG-ről kapta. A zimmerit a tévhittel ellentétben – amely egy hibás, 1945-ből származó szövetséges hírszerzési jelentésből ered – nem tartalmazott semmiféle anti-magnetikus anyagot. A hatás mechanizmusa két tényezőre épült: az egyik a durva felület volt, amelyre értelemszerűen nehezebb volt bármit is rögzíteni; a másik pedig az, hogy egy vastag és hatékony réteget képzett az acél páncélzat és az akna közé, melynek mágnesei így képtelenek voltak rögzíteni a robbanótöltetet. A zimmeritnek volt még egy jótékony hatása, amely mintázatából adódott: csökkentette a jármű észlelhetőségét.

A zimmerit borítást 1943 augusztusától kezdték alkalmazni. Azonban 1943 őszén olyan visszajelzések érkeztek a frontról, hogy a borítás találat esetén kigyullad. Az ügy kivizsgálására kísérleteket végeztek: két zsákmányolt páncélost vontak be zimmerittel és különböző gránátokkal (páncéltörő, repesz-romboló, gyújtó), különböző szögekből többször rájuk lőttek. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a zimmerit egyáltalán nem tűzveszélyes – legalábbis megszáradt állapotban. A felhordást követő 4-5 nap során még lánggal tartósan melegítve lángra lobbant ugyan, de az égés mintegy 20 perc elteltével magától megszűnt. A kísérleteket végeztével még nagyobb mennyiségben került a zimmerit a csapatokhoz.
A zimmerit felhordását egy 1944. szeptember 9-i utasítás következtében beszüntették. Ennek több oka is volt. A zimmerit felhordás és száradása – még a leghatékonyabb módszerrel is – 4-5 napot vett igénybe, ami jelentős mértékben lassította a harcjárművek gyártását. A másik ok az volt, hogy a szovjetek valójában elenyésző számban alkalmazták a mágneses aknákat, különösen 1943-tól kezdődően, amikor is védekezésből támadásba mentek át és ezért a fent említett taktika háttérbe szorult. Egyes források az általános anyag hiánnyal is szokták, magyarázni a zimmerit „eltűnését”, de ez valószínűtlen mivel 1945-ben amikor a britek elfoglalták a Henschel Werke rajnai üzemeit mintegy 100 tonna felhasználatlan zimmeritre bukkantak. Tehát Németország elegendő anti-magnetikus anyaggal rendelkezett, csak éppen már nem volt rá szükség.

A zimmerit alkalmazása

A zimmerit az 1943 augusztusában és azt követően készült járművekre már a gyárban felkerült, de a csapatokhoz is nagy mennyiségben szállították, ahol tábori műhelyekben hordták fel az alakulatok páncélosaira.
Egy 1943. december 29-i OKH parancs szerint a következő járműveket kellett zimmerittel ellátni:

• Pz.Kpfw. III
• Pz.Kpfw. IV
• Pz.Kpfw. V Panther
• Pz.Kpfw. VI Tiger
• StuG III-IV
• Jagdpanzer 38(t) Hetzer
• Hornisse (Nashorn)
  A parancs meghatározta azt is hogy a harcjárművek mely részeire kellett a zimmeritet felhordani. A rendelet szerint a pasztát a páncéltest és a páncélteknő függőleges (nem feltétlen merőleges) felületeit kellett beborítani viszont a tornyot és a köténylemezeket (Schürzen) valamint a vízszintes felületeket szabadon kellett hagyni. Ezt a parancsot azonban sokszor figyelmen kívül hagyták mind a típusok, mind a kezelendő felületek tekintetében.

A zimmerit felhordása a következő képen zajlott gyári körülmények között. A páncélost miután teljesen összeszerelték egy sötét vörös-bordó színű alapozó festékkel vonták be, amely megakadályozta a páncéltest időelőtti korrózióját. Ezt követően került sor a zimmerit felhordására. Első lépésként egy 5 mm vastag, négyzetes mintázatú réteggel borították be a páncélos megfelelő részeit, majd mintegy 4 órán keresztül száradni hagyták. 4 óra elteltével benzinlámpával kezdték a zimmeritet kikeményíteni. A második lépést egy újabb, kb. 4-5 mm-es réteg felhordás a jelentette, amelynek felszínét a megfelelő célszerszámmal különböző mintázatúra alakítottak (lásd lejjebb). A második réteg száradását is benzin lámpával segítették elő. Miután minkét réteg felkerült a páncélosra és kellő képen megszáradt már csak a jármű festése volt hátra.

A fenti ábrán különböző zimmerit mintázatok láthatok, amelyek bizonyítottan a következő járműveken fordultak elő:

1. Pz.Kpfw. IV, Jagdpanzer IV, Panther
2. Pz.Kpfw. III, StuG III, Pz.Kpfw. IV, StuG IV, Jagdpanzer IV, Brummbär, Flakpanzer IV (Wirbelwind, Ostwind), Panther, Jagdpanther, Tiger, Sturmtiger, Ferdinand/Elefant, Tiger II, Jagdtiger (Porsche változat)
3. Panther
4. StuG III
5. StuG III, Panther, Jagdpanther
6. StuG III, StuH 42, Panther, Tiger
7. Pz.Kpfw. IV
8. Panther
9. Panther
10. StuG III

Ősszegzés képen elmondható, hogy a zimmerit, amely a második világháborús német páncélosok jellegzetes külsejét adta hatékony védelmet biztosított a mágneses aknák ellen, noha ezekkel a fegyverekkel a németek egyre ritkábban kerültek szembe a háború folyamán. Annyira hatásosnak bizonyult, hogy a szövetségesek 1945 tavaszán „hajtóvadászatot” indítottak a zimmerit titkának megszerzéséért, mivel a távol-keleten dúló heves harcokban a japánok egyre nagyobb számban kezdtek mágneses aknákat bevetni a brit és az amerikai harckocsik ellen. Azonban mire bejárták az összeses üzemet és kikérdezték az összes illetékest már véget ért a háború: Japán kapitulált.