Kategóriák
Az 1943-as kurszki és észak-afrikai vereséget követően a németek minden fronton elvesztették a katonai kezdeményezés lehetőségét, és védekező harcokra kényszerültek. Ezekben a hadműveletekben is kulcsszerepet kaptak a rohamlövegek, amelyeket többnyire immár páncélvadászként és „harckocsi-pótlóként” alkalmaztak. A rohamlövegek gyártása sokkal egyszerűbb és olcsóbb volt a toronnyal ellátott harckocsiknál ezért sok esetben a páncélos alakulatok harckocsi veszteségeit is rohamlövegekkel pótolták. A növekvő veszteségek pótlására a rohamlövegek gyártását nagymértékben kellett növelni.
1943-ban a szövetséges légierők (USAAF, RAF) intenzív légi hadjáratot indítottak a német ipar szétzúzásának érdekében. A szövetségesek elsődleges célpontjai között szerepeltek a német hadiüzemek, így a StuG III-ast is gyártó Alkett és MIAG cégek üzemei is. A termelés csökkenése és a növekvő igények miatt a Heereswaffenamt hozzákezdett egy alternatív megoldás kereséséhez. A feladat megoldására a Krupp Művek vállalkozott. Elképzelésük nagyon is egyszerű volt: a nagy mennyiségben rendelkezésre álló Pz.kpfw. IV-es harckocsi alvázak és a StuG III-as felépítményének és lövegének felhasználásával hozzanak létre egy új rohamlöveg típust. Így született meg a Sturmgeschütz IV-es (StuG IV), amely az Sd.Kfz. 167-es típus-sorszámot kapta. A StuG IV sok tulajdonságában felülmúlta elődjét, hiszen a nagyobb teherbírású alvázra építették rá a StuG III-as viszonylag könnyű felépítményét, ami nagymértékben növelte a jármű mozgékonyságát és hatótávolságát.
Mindkét rohamlöveg típust párhuzamosan gyártották a német üzemek egészen a háború végéig. 1943 decembere és 1945 márciusa között összesen 1139 StuG IV-es rohamlöveg készült a Krupp Művek Ruhr-vidéki üzemeiben.
A StuG IV-es a harcokban
A rohamlövegek tekintet nélkül arra, hogy az StuG III-as vagy StuG IV-es típusúak voltak-e ugyanazt a feladatot látták el és ezért a két típust vegyesen használták a különböző rohamlöveggel felszerelt alakulatoknál
A StuG IV-eseket a StuG III-asokkal együtt önálló Sturmgeschütz Abteilung-okba szervezték 1942 végén a Sturmgeschütz Abteilung-ok rohamlöveg számát megnövelték az addigi 18-ról 28-ra. Az ütegek (Sturmgeschütz Batterie) száma továbbra is három maradt zászlóaljanként, de a szakaszokban szolgáló rohamlövegek számát kettőről háromra növelték. A rohamlövegek zászlóaljankénti számát később 3 parancsnoki rohamlöveg hozzáadásával 31-re növelték. Ez a Sturmgeschütz Brigade néven ismert szerveződési forma gyakorlatilag a háború végéig változatlanul fennmaradt.
1944 júniusában egy új szervezeti sémát vezettek be az eddigi megtartása mellett. Az új szervezeti forma a Sturmartillerie Brigade elnevezést kapta és rendszerint 45 rohamlöveg (33 StuG III/IV és 12 StuH 42) alkotta. Egy Sturmartillerie Brigade három ütegből állt, minden üteghez két parancsnoki jármű tartozott. Egy ütegben két szakasz StuG III/IV (2x4db) és egy szakasz StuH 42 (4db) szolgált. A Sturmartillerie Brigade-ok szerveződési formája a háború végéig változatlanul maradt.
A fentiekben ismertetett kialakítás azonban a háború vége felé egyre ritkábban valósult meg, mivel sohasem állt rendelkezésre elegendő rohamlöveg ahhoz, hogy minden alakulatot teljesen feltöltsenek. 1942-43-tól kezdődően -a németek stratégiájához hasonlóan- a rohamlövegek szerepe is megváltozott: egyre inkább páncélvadászokként alkalmazták őket a védekező harcokban. 1944-45-ben egyre általánosabbá vált az a gyakorlat, hogy a páncélos-hadosztályok harckocsi veszteségeit is rohamlövegekkel igyekeztek pótolni. Noha ez a gyakorlat alapvetően hibás volt, de szükség törvényt bont. Márpedig a Wehrmacht veszteségei olymértékben nőttek, hogy a német ipar már nem bírta azokat teljes értékű, általában drága és bonyolult harckocsikkal pótolni.
A StuG IV mindent egybevetve sikeres típus volt, tökéletes kiegészítője illetve helyettesítője a StuG III-asnak. Mind rohamlövegként, mind páncélvadászként megállta a helyét a harcmezőn.
| Sturmgeschütz IV (Sd.Kfz. 167) | |
| Általános | |
| Jármű típusa | rohamlöveg (Sturmgeschütz) |
| Gyártó cég(ek) | Krupp-Gruson |
| Hadrendbe állítás | 1943 |
| Kezelők száma | 4 fő |
| Méretek | |
| Harci tömeg | 23 t |
| Teljes hossz | 6700 mm |
| Törzshossz | 5880 mm |
| Szélesség | 2950 mm |
| Magasság | 2200 mm |
| Hajtómű | |
| Motor | Maybach HL 120 TRM típusú 12 hengeres benzinmotor |
| Teljesítmény | 300 LE |
| Tüzelőanyag-tartály | 430 l |
| Mozgékonyság | |
| Max. sebesség országúton | 38 km/h |
| Max. sebesség terepen | 15 km/h |
| Hatótávolság országúton | 210 km |
| Hatótávolság terepen | 130 km |
| Kapaszkodóképesség | 30 fok |
| Árokáthidaló képesség | 2,2 m |
| Lépcsőmászó képesség | 0,6 m |
| Gázló mélység | 1,2 m |
| Minimum fordulósugár | 5,92 m |
| Fegyverzet | |
| Fő fegyverzet | 75 mm-es StuK 40 típusú löveg |
| Csőhossz | L/48 |
| Kiegészítő fegyverzet | 1 db 7,92 mm-es MG 34 típusú géppuska |
| Lőszer javadalmazás (fő/kiegészítő) | 63/600 |
| Páncélzat | |
| Páncéltest eleje, orr-rész (vastagság/dőlésszög) | 80 mm/76 fok |
| Páncéltest eleje, a vezető előtti rész (vastagság/dőlésszög) | 80 mm/80 fok |
| Páncéltest hátsó része (vastagság/dőlésszög) | 20 mm/80 fok |
| Oldalak (vastagság/dőlésszög) | 30 mm/90 fok |
| Küzdőtér eleje (vastagság/dőlésszög) | 80 mm/80 fok |
| Küzdőtér oldala (vastagság/dőlésszög) | 30 mm/79 fok |
| Küzdőtér hátsó része (vastagság/dőlésszög) | 30 mm/90 fok |
| Küzdőtér teteje (vastagság/dőlésszög) | 11 mm/0-15 fok |
| Lövegpajzs (vastagság/dőlésszög) | 80 mm/Saukopf |
| Gyártott mennyiség | 1938-ig | 1939 | 1940 | 1941 | 1942 | 1943 | 1944 | 1945 | Összesen |
| StuG IV | – | – | – | – | – | 31 | 1006 | 102 | 1139 |
Típusváltozatok: –
Források:
www.achtungpanzer.com
- Dr. S. Hart – Dr. R. Hart: A II. világháború német páncélosai, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 1998
www.feldgrau.comwww.onwar.com
by RB
Hozzászólások
