Kategóriák
Amikor a Harmadik Birodalom megtámadta a Szovjetuniót, olyan harckocsi típusokkal került szembe, amelyek ellen egyszerűen nem volt hatásos „ellenszer” a Wehrmacht fegyvertárában. A német harckocsik még 100 méteres távolságból sem voltak képesek áttörni a T-34-esek és a KV-1-esek páncélzatát. Az akkortájt rendszerben álló, legnagyobb átütő erejű páncéltörőlöveg, az 50 milliméteres PaK 38-as is csak 300-500 méter közötti távolságból volt képes megsemmisíteni a modern szovjet páncélosokat. A Heereswaffenamt (a hadsereg fegyverügyi hivatala) kétségbeesetten keresete a megoldást a szovjet páncélos fölény ellensúlyozására. Ennek az eredményeként született meg a PaK 40 típusú páncéltörőlöveg és az azt hordozó Marder („nyest”) típuscsalád. A Marder típuscsalád első generációját (Marder I), a második generációs Marder II-es követte.
A Marder II-esek első szériájának létrehozásakor Pz.Kpfw. II Ausf. D és Ausf. E valamint Flammpanzer II-es harckocsikat építettek át. A Pz.Kpfw. II Ausf. D és Ausf. E harckocsi kifejlesztésekor a mérnökök egy újfajta futómű elrendezéssel próbálták a típus sebességét és mozgékonyságát növelni. Az addigi 5 helyett 4 nagyobb átmérőjű futógörgővel szerelték fel a típust. Az elképzelés azonban nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel a jármű (országúti) sebessége ugyan nőtt, de terepjáró képessége jelentősen romlott. Éppen ezért a típust viszonylag hamar kivonták a hadrendből, így nagy mennyiségű alváz állt rendelkezésre más típusú harcjárművek építéséhez. A Flammpanzer II-es lángszórós harckocsi kifejlesztése szintén zsákutcának bizonyult, ezért a Marder II-esek építésénél ezeket az alvázakat is felhasználták.
A berlini székhelyű, járműátalakításairól ismert Alkett cégnek – amely egy új páncélvadász kifejlesztésén dolgozott – kapóra jött a nagyszámú „szabad” harckocsialváz. A Pz.Kpfw. II Ausf. D és Ausf. E alvázakra egy 30 és 15 milliméteres lemezekből álló, doboz-szerű felépítményt terveztek, amely a 4 tagú személyzetet volt hivatott védeni. A járművet egy 75 milliméteres páncéltörő löveggel kívánták felfegyverezni.
Az új PaK 40-es páncéltörőlöveg fejlesztése és gyártása azonban lassan haladt, ezért a páncélvadász számára más nagy erejű fegyverzet után kellett nézni. Az 1941 folyamán a Wehrmacht egységei nagy mennyiségű 76,2 milliméteres L/51 csőhosszúságú F-22 Model 1936 típusú tábori löveget zsákmányoltak a Vörös Hadsereg visszavonuló és katlanba zárt alakulataitól. Mivel akkortájt ez volt az egyetlen fegyver, amely képes volt áttörni a szovjet harckocsik páncélzatát viszonylag biztonságos távolságból, ezért a németek PaK 36(r) néven rendszerbe is állították volt „gazdáikkal” szemben. A lövegek csöveit azonban újra kellet huzagolni, hogy azokból a német gyártású 75 milliméteres páncéltörő gránátokat is ki lehessen lőni.
A szovjet löveg és Pz.Kpfw. II Ausf. D és Ausf. E alvázak „összeházasításából” született meg a Marder II-es páncélvadászok első szériája, amelyet hivatalosan 7.62 cm PaK36(r) auf Fahrgestell PzKpfw II Ausf D1 und D2 (Sf) elnevezést és az Sd.Kfz. 132-es típussorszámot kapta. Mintegy 30 olyan Marder II-es is készült, amelyeket Flammpanzer II Flammingo típusú harckocsikból alakítottak át (a hivatalos névben ezekre a járművekre utal a D2 jelzés).
A Marder II-es (Sd.Kfz. 132) tűzereje a szovjet lövegnek köszönhetően már komoly veszélyt jelentett a Vörös Hadsereg harckocsiijai számára, de mozgékonyság és páncélvédettség terén nagy hátrányban volt azokkal szemben. Az Sd.Kfz. 132-esből 201 példány épült 1942 áprilisa és 1943 júniusa között az Alkett és a Wegmann cégek üzemeiben.
Az első Marder II-esek nagyon hatékonynak bizonyultak, ezért döntés született a termelés fokozásáról. Nyilvánvaló volt azonban, hogy a Pz.Kpfw. II Ausf. D és Ausf. E alvázakból és a zsákmányolt szovjet lövegekből is végesek a készletek ezért a német mérnökök hozzákezdtek egy új Marder II-es konstrukció kidolgozásához. Ehhez a típushoz a frontról kivont Pz.Kpfw. II Ausf. A, Ausf. B és Ausf. C típusokat használtak fel. 1942 elején a PaK 40-es löveg sorozatgyártása is kezdett felfutni, így az új Marder II-eseket már ezzel szerelték fel. A páncélvadász a löveg köré új felépítményt is kapott, amelyet 10 és 30 milliméteres döntött páncéllemezekből alakítottak ki. Az új Marder II-es a 7,5 cm PaK 40/2 auf Fahrgestell PzKpfw II (Sf) hivatalos jelzést és az Sd.Kfz. 131 típussorszámot kapta. Az új kialakítású Marder II-es tűzereje kismértékben ugyan, de felülmúlta a szovjet löveggel felszerelt „testvéréét” (Sd.Kfz. 132), viszont terepjáró képessége kifejezetten jobbnak bizonyult. A viszonylag kis teherbírású alváz miatt azonban az új Marder II-est (Sd.Kfz. 131) sem lehetett megfelelő védettséget nyújtó páncélzattal ellátni. 1942 júniusa és 1944 márciusa között összesen 651 darab „második szériás” Marder II-es (Sd.Kfz. 131) páncélvadász épült a FAMO, a MAN és a Daimler-Benz gyáraiban. Kísérleti jelleggel -mivel eleinte csak kevés PaK 40-es löveg állt rendelkezésre- néhány Marder II-est (Sd.Kfz. 131) az 50 milliméteres L/60 csőhosszúságú PaK 38-assal szerelték fel, ezekből azonban csak nagyon kevés készült.
A gyenge páncélzat mellett mindkét páncélvadász legfőbb hiányossága az volt, hogy a főfegyverzetüket vízszintesen csak korlátozott szögtartományban lehetett irányozni. Ez azt jelentette, hogy gyakran az egész járművet el kellett fordítani azért, hogy egy kijjebb eső harckocsit célba vehessenek. Ez nagy mértékben rontotta a jármű hatékonyságát.
A Marder II-es a harcokban
A Marder II-eseket a páncélgránátos-, a páncélos- és gyaloghadosztályok páncélvadász zászlóaljaihoz (Panzerjäger Abteilung) osztották be. Az 1943-ban érvényben lévő hadrend szerint egy páncélvadász zászlóaljnak – legalábbis elméletileg – 51 Marder II-essel (Sd.Kfz. 131/132) kellet rendelkeznie. Az új páncélvadászokból elsőként a III. Birodalom elit alakulatai, a Waffen-SS „LSSAH”, „Das Reich”, „Totenkopf” és „Wiking” nevű hadosztályai kapták meg.
A Marder II-es kétségkívül nagy tűzereje mellett számos hiányossággal küszködött. Ezek közül az egyik legnagyobb problémát a gyenge páncélvédettsége okozta. A vékony, helyenként nyitott páncélzat csupán csak a kézi lőfegyverekkel szemben nyújtott némi védelmet. Az amúgy is gyenge védettséget még tovább rontotta a járművek magas sziluettje, amely könnyű célpontot nyújtott az ellenség irányzóinak. A Marder II-es számos hibája ellenére a neki szánt célnak megfelelt, vagyis egy ideiglenes fegyvert adott a Wehrmacht kezébe a modernebb és hatékonyabb páncélvadászok és vadászpáncélosok megjelenéséig.
1944 tavaszától kezdődően a Marder II-eseket folyamatosan kezdték felváltani a sokkal hatékonyabb Jagdpanzer 38(t) Hetzervadászpáncélosokkal, de néhány tucat páncélvadász egészen a háború végéig hadrendben maradt.
| 7,5 cm PaK 40/2 auf Fahrgestell PzKpfw II (Sf) (Sd.Kfz. 131) 7,62 cm PaK 36(r) auf Fahrgestell PzKpfw II Ausf D1 és D2 (Sf) (Sd.Kfz. 132) |
||
| Általános | Sd.Kfz. 131 | Sd.Kfz. 132 |
| Jármű típusa | önjáró páncéltörő löveg / páncélvadász (Panzerjäger) | |
| Gyártó cég(ek) | FAMO, MAN, Daimler-Benz | Alkett, Wegmann |
| Hadrendbe állítás | 1942 | |
| Kezelők száma | 3 fő | 4 fő |
| Méretek | ||
| Harci tömeg | 10,8 t | 11,5 t |
| Teljes hossz | 6360 mm | 5650 mm |
| Törzshossz | 4810 mm | |
| Szélesség | 2280 mm | 2300 mm |
| Magasság | 2200 mm | 2600 mm |
| Hajtómű | ||
| Motor | Maybach HL 62 TRM típusú 6 hengeres benzinmotor | |
| Teljesítmény | 140 LE | |
| Tüzelőanyag-tartály | 200 l | |
| Mozgékonyság | ||
| Max. sebesség országúton | 40 km/h | 45 km/h |
| Max. sebesség terepen | 19 km/h | |
| Hatótávolság országúton | 190 km | 185 km |
| Hatótávolság terepen | 126 km | 121 km |
| Kapaszkodóképesség | 30 fok | 30 fok |
| Árokáthidaló képesség | n.a. | 1,75 m |
| Lépcsőmászó képesség | 0,42 m | 0,42 m |
| Gázló mélység | 0,91 m | 0,85 m |
| Minimum fordulósugár | n.a. | |
| Fegyverzet | ||
| Fő fegyverzet | 75 mm-es PaK 40/2 típusú löveg | 76,2 mm-es PaK 36(r) típusú löveg |
| Csőhossz | L/48 | L/51 |
| Kiegészítő fegyverzet | 1 db 7,92 mm-es MG 34 vagy MG 42 típusú géppuska | |
| Lőszer javadalmazás (fő/kiegészítő) | 37/600 | 30/900 |
| Páncélzat | ||
| Páncéltest eleje, orr-rész (vastagság/dőlésszög) | 35 mm/77 fok | 30 mm/78 fok |
| Páncéltest eleje, a vezető előtti rész (vastagság/dőlésszög) | 30 mm/80 fok | 30 mm/90 fok |
| Páncéltest hátsó része (vastagság/dőlésszög) | 15 mm/83 fok | 8 mm/90 fok |
| Oldalak (vastagság/dőlésszög) | 15 mm/90 fok | |
| Küzdőtér eleje (vastagság/dőlésszög) | 30 mm/80 fok | 15 mm/62 fok |
| Küzdőtér oldala (vastagság/dőlésszög) | 10 mm/82 fok | 15 mm/78 fok |
| Küzdőtér hátsó része (vastagság/dőlésszög) | 10 mm/90 fok | – |
| Küzdőtér teteje (vastagság/dőlésszög) | – | |
| Lövegpajzs (vastagság/dőlésszög) | 30 mm/80 fok | 15 mm/62 fok |
| Gyártott mennyiség | 1938-ig | 1939 | 1940 | 1941 | 1942 | 1943 | 1944 | 1945 | Összesen |
| Sd.Kfz. 131 | – | – | – | – | 372 | 279 (75) | – | – | 651 (75) |
| Sd.Kfz. 132 | – | – | – | – | (193) | (8) | – | – | (201) |
( ) átalakítással készült járművek
Típusváltozatok: –
Források:
www.achtungpanzer.com
- Dr. S. Hart – Dr. R. Hart: A II. világháború német páncélosai, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 1998
- Dr. S. Hart – Dr. R. Hart: A Waffen-SS fegyverei és harceljárásai, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 1998
www.feldgrau.comwww.onwar.com
by RB
Hozzászólások
