(1892 – 1966)

„Derék, de hülye”
mondta róla Gerd von Rundstedt vezérezredes

Szerző: RB
Minden jog fenntartva! A cikk bármely részletének felhasználásához a szerzőtől kell emailben engedélyt kérni!

Joseph Dietrich 1892. május 28.-án született a bajorországi Hawangenben. Apja földművelésből tartotta el családját. Joseph, vagy ahogy később barátai és katonái nevezték: Sepp mezőgazdasági gépszerelő szakmát tanult. 1911 októberében, 19 évesen Sepp csatlakozott a Bajor Hadsereghez. Kérésére a lovassághoz került, ott azonban még ugyanez év novemberében eltanácsolták, mivel képtelen volt úgy felülni a lóra, hogy le ne essen. 1914-ben, a háború kitörésekor besorozták a hadseregbe és a 7. Bajor Tüzérezredbe került. A háborút egyszerű tüzérként harcolta végig, nem kapott semmiféle kitüntetést (a tüzéreket egyébként is ritkán tüntették ki akkoriban). A háború után, 1919. október 1.-én Sepp belépett a Barvarian Landespolizei, azaz a bajor rendőrség kötelékébe. 1920-ban csatlakozott a Freikorps Oberlandhoz és részt vett annak sziléziai harcaiban.
1921-ben találkozott először az Adolf Hitlerrel, az akkor még jelentéktelen pártocska: az NSDAP vezérével. Dietrich 1923-ban be is lépett a pártba és részt vesz az elvetélt puccsban. 1928-ban csatlakozott az SS-hez, ahol SS-Sturmbannführeri rendfokozatot kapott. 1929-ben előléptették Standartenführeré, és rábízták a SS Bavarian Brigade vezetését. Karrierje az SS-nél gyorsan ívelt felfelé és 1932-re már Gruppenführerként szolgált. 1933-ban Hitler, mint régi harcostársat (ekkor már 10 év szolgálja a pártot) felkérte Dietrich-et személyes testőrségének megszervezésére. Ebből a testőrezredből alakult ki később a méltán hírhedt SS hadosztály: a „Leibstandarte SS Adolf Hitler”.
Dietrich és alakulata fontos szerepet kapott az ellenlábas szervezet, az SA lefejezésében is. 1934. június 30.-án a Sepp Dietrich 6 emberével utazott Bad Weisse-be, hogy letartóztassa az SA vezérét Ernst Röhm-öt.
A „hosszú kések éjszakáját” követően Dietrich és csapatának pályája tovább ívet felfelé. Az alakulatot folyamatosan tovább fejlesztették és testőrgárdából egyre inkább kezdett valódi katonai alakulattá válni.
Az alakulat Dietrich vezetése alatt 1939 szeptemberében esett át a tűzkeresztségen. Az alakulat hatalmas veszteségeket szenvedett. Sepp alakulata élén harcolt a nyugati fronton és a Balkánon is. 1940-ben kitüntetik a Vaskereszt Lovagkeresztjével. Dietrich nem volt igazán kimagasló katonai vezető, de mivel Hitler bizalmát élvezte egyre magasabb kitüntetéseket és pozíciókat kapott (gyakran annak ellenére is, hogy nyilvánvalóan kudarcot vallott). 1943. július 27.-én a I. SS-páncéloshadtest parancsnokává nevezték ki. Az alakulat élén részt vesz a normandiai védekező harcokban. 1944. augusztus 1.-én Oberstgruppenführerré léptették elő. 1944 októberében Dietrichet a 6. SS-páncéloshadsereg vezetésével bízzák meg. Az ardenneki offenzívában kulcs szerepe jut neki és hadseregének, amely 4 SS-páncélos hadosztály összevonásából hoztak létre. Az ardenneki támadás kudarcát követően Dietrich-et és páncéloshadseregét Magyarországra irányították, hogy a Balaton térségében ellentámadást indítson a szovjetek ellen (1945. március). Amikor az akció meghiúsul, Hitler dührohamot kapott és megparancsolta, hogy az SS egységei távolítsák el az egységek nevét feltüntető mendzsettajelzéseiket az egyenruháikról. Ditrich-et felháborította, hogy így megalázzák az ő önfeláldozó katonáit, ezért figyelmen kívül hagyta a parancsot. Hitler és Dietrich viszonya ezt követően meglehetősen fagyossá vált.

Magyarországról a 6. SS-páncéloshadsereg maradványai Dietrich vezetésével Ausztriába vonultak vissza. Dietrich végül maréknyi megmaradt katonájával az amerikai csapatoknak megadta magát. 1946-ban a Malmedy mellett 1944 decemberében történt mészárlás ürügyén (112 amerikai katonára nyitottak tüzet a németek, ebből 72 meghalt) háborús bűnösként 25 év börtönre ítélik, azonban 1955 októberében szabadon engedik. 1966. április 21-én Luwingsburg halt meg, 74 éves korában.

Milyen ember és katona volt valójában Dietrich?

Dietrich egyáltalán nem volt kiemelkedő stratéga, egy hadosztály vezetését még ellátta, de egy hadtestet vagy egy egész hadsereget rábízni már komoly hiba volt. Egyszer Willi Bittrich SS-tábornok így nyilatkozott róla:
„…Egyszer másfél órát töltöttem azzal, hogy egy térkép segítségével megpróbáljam elmagyarázni neki a hadműveleti helyzetet. Semmi értelme nem volt. Egy szót sem értett meg belőle.”
Habár nem ötlött ki nagy haditerveket, katonái szerették és készek voltak meghalni érte. Mindig közvetlen volt mindenkihez, messze állt tőle a Wehrmacht tisztjeire jellemző távolságtartás. Hitler is vakon megbízott benne: az 1944. július 20.-ai merénylet után, minden tábornoknak, aki Hitlerhez ment megbeszélésre le kellett adnia a fegyverét, egyedül Dietrich tarthatta magánál. Hitler bizalma nem volt alaptalan, hiszen régóta ismerte Sepp-et, Dietrich pedig Hitlernek köszönhette karrierjét, nem utolsó sorban pedig Dietrich talán túl egyszerű ember volt, ahhoz hogy különféle összeesküvések szervezésében részt vegyen. Dietrich mindig hűséges volt, mind katonáihoz, mind Hitlerhez, akire a többi SS katonához ő felesküdött.
Hogy Sepp Dietrich-et mennyire szerették és tisztelték katonái, jól mutatja az a tény, hogy temetésén több mint 6000 Waffen-SS veterán vett részt.