(1920 – 1944)

Szerző: RB
Minden jog fenntartva! A cikk bármely részletének felhasználásához a szerzőtől kell emailben engedélyt kérni!
Ezúton szeretnék köszönetet mondani Sikora Lászlónak, amiért segítségével hozzájárult a cikk elkészüléséhez.

Helmuth Wendorff 1920. október 20-án született Grauwinkel-ben. 1931-ben szüleivel és húgával átköltöztek Damme városába, ahol apja egy gazdaságot irányított. 1939 tavaszán felvételt nyert a naumburgi Nemzetpolitikai Nevelőintézetbe. Szeptember 6-án belépett a „Leibstandarte” kötelékébe, és alapkiképzését a 11. század állományában kapta meg. 1940 februárjában egy átképzést követően már a rohamlövegosztálynál teljesített szolgálatot. A Balkánon, valamint a Barbarossa-hadművelet megindulásakor SS-Sturmmann rangban, egy rohamlöveg parancsnokaként vett részt a harcokban, elnyerve a másodosztályú Vaskeresztet.
1941. novemberében, az időközben SS-Oberscharführer rangra előléptetett Wendorff-ot, Bad Tölz-be vezényelték tisztiiskolába. A képzést SS-Standartenoberjunker rangban fejezte be, majd 1942. június 21-én elnyerte tiszti rangját. Az előléptetést követően visszatért a StuG III-asokkal felszerelt rohamlövegosztályhoz, és a továbbiakban szakaszparancsnokként szolgált. Az év végére több társával egyetemben Fallingbostel-be vezényelték, és részt vettek a „Leibstandarte” Tiger I páncélosokból álló századának felállításában. A kiképzést követően a keleti fronton a 13. század egyik szakaszparancsnokaként volt jelen a Harkov térségi harcokban, valamint a Zsitomírtől délkeletre lezajlott ütközetekben. A térségben szakaszával, számtalan alkalommal mentett fel a Vörös Hadsereg által bekerített német gyalogos egységeket. Egy alkalommal, egyetlen nap alatt tucatnyi orosz páncélost lőtt ki. Szakasza négy „Tigrisével” egy helység védelme során ellenállt minden orosz támadásnak, lehetővé téve ezzel a hadosztály nehézfegyvereinek hátravonásával egy új védelmi vonal kiépítését. A következő napon egy orosz páncélostámadás során, újabb tizenegy T-34-es esett áldozatául „Tigrisének”. A harcokban mutatott teljesítménye elismeréseképpen ezredparancsnoka, Joachim Peiper SS-Standartenführer terjesztette fel a Vaskereszt Lovagkeresztjére, amit hamarosan át is vehetett.

A kitüntetés után SS-Obersturmführer rangra léptették elő, és 1944 márciusától egy hónapon át a hadosztály „Tigris” századának parancsnoki posztját töltötte be. Az inváziós fronton, már a 101. SS-nehézpáncélos-osztály (schwere SS-Panzer Abteilung 101) 2. századát irányította a szövetségesekkel szemben. A harcokban, augusztus 14-én (Fellgiebel könyvében augusztus 6-án. 442. o.) a Caentől délkeletre lévő, Merziers térségében lezajlott ütközetben páncélosát kilőtték. Wendorff SS-Obersturmführer, rádiósa, és töltője azonnal meghaltak, lövésze súlyos sebesülten esett fogságba, egyedül a vezető menekült meg és számolt be később a parancsnok haláláról. Helmuth Wendorff haláláig 85, más források szerint 95 ellenséges páncélost pusztított el. Szülei kívánságára földi maradványait apja farmján helyezték örök nyugalomra. ( Krätschmer 628-629. o.)