A németek a csapat légvédelmet különféle féllánctalpas vontatókra telepített önjáró légvédelmi lövegekkel biztosították (pl: Sd.Kfz. 7/1; Sd.Kfz.10/4). Ezek a járművek azonban nagyon is sebezhetőnek bizonyultak, ezért már a háború elején igény mutatkozott egy teljesen páncélozott lánctalpas alvázra épülő légvédelmi harcjárművekre. Az első ilyen próbálkozás eredménye az 1941-ben kis példányszámban épült Flakpanzer I könnyű légvédelmi-páncélos lett, amely azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A fejlesztés ezt követően megtorpant, mivel a Luftwaffe a háború első felében mind a keleti, mind az észak-afrikai fronton uralta légteret és az ellenséges légi tevékenység is elenyésző volt. 1943-tól kezdve azonban a Vörös Hadsereg légiereje kezdett egyre aktívabbá válni, és vadászbombázóikkal egyre több támadást intéztek a németek páncélos alakulatai és utánpótlási vonalai ellen. A nagy tűzerejű mobil légvédelmi eszközökre vonatkozó igényt a német ipar nem, vagy csak kis mértékben volt képes kielégíteni. A hiány következtében egyre általánosabbá vált az a gyakorlat, hogy minden alakulat saját műszaki egységeire támaszkodva „barkácsolással” állította elő a szükséges eszközöket. Ennek egyik érdekes végterméke volt a Flakpanzer T-34(r) önjáró légvédelmi löveg. A jármű alapjául egy zsákmányolt 1943-as gyártású T-34/76 típusú szovjet harckocsi szolgált, melybe a tornyot leemelve egy négycsövű 20mm FlaKvierling 38 típusú légvédelmi gépágyút építettek. A Flakvierling 38-as egy kiszuperált féllánctalpas páncéllemezeiből összehegesztett, 360 fokban körbe forgatható, felülről nyitott toronyban kapott helyet. A lőszerkészletét a páncéltesten kívül, az oldalára erősítve hordta. Ez a jármű egyedi alkotás volt, sosem készült sorozatgyártásban; mindössze egy épült belőle a Werkstattkompanie 653 tábori műhelyében 1944 elején. Az egyetlen Flakpanzer T-34(r) a keleti fronton harcoló schwere Heeres Panzerjäger Abteilung 653 (a hadsereg 653. nehéz páncélvadász-osztálya) kötelékében szolgált 1944 közepéig, amikor is veszteséglistára került.
2 cm Flakvierling auf Fahrgestell T-34(r) | |
Általános | |
Jármű típusa | önjáró légvédelmi löveg (Flakpanzer) |
Gyártó cég(ek) | „Werkstattkompanie 653” |
Hadrendbe állítás | 1944 |
Kezelők száma | 5 fő |
Méretek | |
Harci tömeg | n.a. |
Teljes hossz | 6750 mm |
Törzshossz | 6750 mm |
Szélesség | 3000 mm |
Magasság | n.a. |
Hajtómű | |
Motor | V-2-34 típusú 12 hengeres dízelmotor |
Teljesítmény | 500 LE |
Tüzelőanyag-tartály | 540 l |
Mozgékonyság | |
Max. sebesség országúton | 55 km/h |
Max. sebesség terepen | 40 km/h |
Hatótávolság országúton | 350 km |
Hatótávolság terepen | 220 km |
Kapaszkodóképesség | 35 fok |
Árokáthidaló képesség | 2,5 m |
Lépcsőmászó képesség | 0,8 m |
Gázló mélység | 1,3 m |
Minimum fordulósugár | 7,6 m |
Fegyverzet | |
Fő fegyverzet | 20 mm-es Flak 38 típusú légvédelmi gépágyú |
Csőhossz | L/115 |
Kiegészítő fegyverzet | 1 db 7,62 mm-es DT MG típusú géppuska |
Lőszer javadalmazás (fő/kiegészítő) | n.a./n.a. |
Páncélzat | |
Páncéltest eleje, orr-rész (vastagság/dőlésszög) | 45 mm/30 fok |
Páncéltest eleje, a vezető előtti rész (vastagság/dőlésszög) | 45 mm/30 fok |
Páncéltest hátsó része (vastagság/dőlésszög) | 45 mm/48 fok |
Oldalak (vastagság/dőlésszög) | n.a. |
Küzdőtér eleje (vastagság/dőlésszög) | n.a. |
Küzdőtér oldala (vastagság/dőlésszög) | n.a. |
Küzdőtér hátsó része (vastagság/dőlésszög) | n.a. |
Küzdőtér teteje (vastagság/dőlésszög) | – |
Lövegpajzs (vastagság/dőlésszög) | n.a. |
Gyártott mennyiség | 1938-ig | 1939 | 1940 | 1941 | 1942 | 1943 | 1944 | 1945 | Összesen |
Flakpanzer T-34(r) | – | – | – | – | – | – | (1) | – | 1 |
( ) átalakítással készült járművek
Típusváltozatok: –
Források:
by RB