Der Panzergraf

Szerző: RB
Minden jog fenntartva! A cikk bármely részletének felhasználásához a szerzőtől kell emailben engedélyt kérni!

Korai évek

Gróf Hyazinth Strachwitz von Gross-Zauche und Camminetz a német páncélos fegyvernem, a Panzerwaffe egyik legsikeresebb és legelismertebb tábornoka volt: a Harmadik Birodalom szinte valamennyi katonai kitüntetését elnyerte. Parancsnoksága alatt harcolt többek között a Heer egyik legkiválóbb páncélos egysége: a Panzer-Regiment Grossdeutschland, melynek katonái csak így emlegették őt: der Panzergraf – a „Páncélos-gróf”.
Hyazinth 1893. július 30-án született Grossteinben, egy ősi sziléziai nemesi család sarjaként. A család története egészen a XIII. századig nyúlik vissza, amikor is a család egyik őse, II. Henrik sziléziai herceg seregében szolgálva, 1241. áprilisában Legnicanál (Legnitz) részt vett a mongol hordák elleni harcban. Noha a csata elveszett, a család komoly érdemekett szerzett az ütközetben, és ez az eseményt követő évszázadokban sem történt másként. A későbbi „Páncélos-gróf” az első szülöttnek járó Hyazinth nevet kapta 700 éves családi hagyománynak megfelelően.
A család történetének ismeretében nem meglepő, hogy a legifiabb Strachwitz-gróf a katonai pályát választotta. A berlini katonai szakiskola elvégzée után 1912-ben hadnagyi rendfokozattal csatlakozott a porosz Garde du Corps gárdaezredhez (Garderegiment Garde du Corps), amely abban ez időben a Német Birodalom legelitebb lovas egysége volt, és amelyet még maga Nagy Frigyes alapított 1740-ben. Miután felvételt nyert az ezredbe tovább folytatta tanulmányait a Lichterfelde Katonai Akadémián (Hauptkadettenanstalt Gross-Lichterfelde), miközben kiváló sportolóként az 1916-os olimpiára készült, amely azonban a világháború miatt elmaradt.

A világháborús hős

1914 augusztusában ezredével együtt a nyugati frontra indult, ahol kiemelkedő bátorságával mindössze két hónap leforgása alatt kiérdemlete a Vaskereszt második és első fokozatát (Eisenkreutz II és I) is. Rendszeresen szervezett és vezetett felderítő járőröket a francia vonalak mögé, ahol értékes információkat gyűjtöttek és szabotázs akciókat hajtottak végre. Számos alkalommal sikerült meglépniük az őket üldöző antant csapatok elől, egyszer azonban elpártolt tőlük a szerencse. 1914 késő őszén az egyik mélységi őrjáratuk során Strachwitz és emberei alaposan megáztak és egyenruhájukat levetve próbáltak szárítkozni. Strachwitz hadnagynak kiváló francia nyelvtudását felhasználva sikerült száraz civil ruhákat szerezni katonái, illetve maga számára. A francia csapatok azonban rajtuk ütöttök, és a felderítő csoport nagy részét fogságba ejtették parancsnokukkal együtt. A civil ruháknak köszönhetően azonban kémként kezelték őket, és súlyos büntetés várt rájuk.
Strachwitz, miután felmentették a kémkedés vádja alól, egy francia büntető gyarmaton kötött ki, ahol a rossz körülmények következtében egészsége gyorsan romlott. Miután a hatóságok számára is nyilvánvalóvá vált, hogy ilyen körülmények között nem húzza sokáig, egy franciaországi hadifogoly-táborba küldték. Szállítás közben azonban szökést kísérelt meg, amely során súlyosan megsebesült. Ezt követően bekerült a hadifogoly-táborba. A fogolytábornak sem volt sokáig lakója: őrültséget szimulálva elérte, hogy egy szanatóriumba szállítsák, ahol nyugodt körülmények között várta ki a háború végét.
A háború végeztével visszatért hazájába, ahol a legtöbb leszerelt katonához hasonlóan csatlakozott szabadcsapatokhoz. Az 1921-22-es évet a Freikorps „von Hülsen” és a „Schweidnitz” kötelkékben töltötte: harcolt a szűkebb pátriájába, Felső-Sziléziába betörő lengyel csapatokl, valamint a kommunista milicák ellen. Ahogy kezdett helyreállni a rend Németországban ő is szögre akasztotta fegyverét, és a Reichswehr 7. lovas ezredének (Reiter Regiment 7) tartalékos tisztjeként a családi birtok gondozásának szentelte idejét.

Der Panzergraf

Strachwitz 1934-ben a sziléziai Breslau mellett részt vett egy hadgyakorlaton, ahol először találkozott harckocsikkal, melyek mély benyomást keltettek benne: megérezte, hogy ez a jövő fegyvere. A következő évben visszatért az aktív szolgálatba, de ezúttal már a 2. páncélos ezred (Panzer Regiment 2) kötelékében szolgált. A páncélos hadviselés tökéletesen illet a gróf személyiségéhez.
Strachwitz ezredével harcolt Lengyelországban, a Balkánon és Franciaországban is. A francia hadjárat során, ahol századosi (Hauptmann) rendfokozattal az ezred első osztályát (I./Pz.Reg. 2) vezette, ismét nagy haditettet vitt véghez. Egy erős helyőrséggel rendelkező, megerődített várost egymaga késztetett megadásra egy ügyes blöff segítségével. A városba besétálva kihallgatást kért a helyőrség parancsnokától, akivel közölte: ha nem adják meg magukat, akkor egy, a közelben rejtőző teljes páncélos hadosztály fog tüzet nyitni rájuk. A blöff megtette hatását: a város kapitulált.
1940. végén őrnaggyá (Major) léptetik elő, és ezredével együtt (Pz.Reg. 2) a frissen alakult 16. páncélos hadosztályhoz vezénylik. 1941 tavaszán alakulta Grossdeutschland hadosztállyal vállvetve harcol Jugoszláviában. Kiemelkedő parancsnoki képességei elismeréseképen alezredessé (Oberstleutnant) léptetik elő.
A Barbarossa hadművelet során osztályának Pz.Kpfw. III típusú páncélosaival a Déli Hadseregcsoport (Heeresgruppe Süd) részeként harcol. (Pontosabban: I.Abteilung / Panzer-Regiment 2 / 16.Panzer-Division / XXXXVIII.Armee-Korps / Panzergruppe 1 / Heeresgruppe Süd) Páncélosai gyorsan nyomultak előre, és a Bug folyón átkelve részt vettek a Dubno térségében zajló heves harcokban. Rá jellemző módon szinte sosem pihent, a végsőkig űzte a hátráló ellenséget. Ahogy mindig mondta: „Sosem szabad hagyni, hogy a harckocsik álljanak! Egyfolytában mozgásban kell lenniük, és mindig az első vonalból kell irányítani, vezetni őket.” Így is tett: bátran, mindig az elsők között, harckocsijában ülve az élen harcolt. Még ezredparancsnok korában is távol állt tőle, hogy zászlócskákat tologasson egy térképen, ahogy legtöbb tiszttársa tette. Kiváló taktikai érzékel és agresszív harcmodora, amelyet egy szovjet utánpótlás-konvoj ellen intézett támadása során ismét bizonyított, kivívta felettesei elismerését, így 1941. augusztus 25-én a Vaskereszt Lovagkeresztjével (Ritterkreuz des Eisenkreuzes) tüntették ki. Ekkortájt kezdett terjedni a katonák között Strachwitz beceneve: „der Panzergraf„, vagyis „a Páncélos-gróf„. A hadjárat hátralévő részében, a Páncélos-gróf ugyanolyan elszántan harcolt, mint korábban, sikert sikerre halmozva. 1941 decemberében német támadás elakadt Moszkva kapui előtt, de az OKH már a következő évi offenzívát tervezte.

Strachwitz az 1942-es német offenzíva során továbbra is a 2. páncélos ezred első osztályát (I.Abteilung / Panzer-Regiment 2 / 16.Panzer-Division / XIV.Panzer-Korps / 6.Armee / Heeresgruppe Don) irányította a tőle megszokott módon: mindig az élen járva. Paulus tábornok 6. hadseregének részeként elsők között gördült be páncélosai élén Sztálingrádba. A város repterén meglepetés-szerű támadásával mintegy 150 ellenséges repülőgépet semmisített meg. A Páncélos-gróf akkor is a városban volt, amikor bezárult a szovjet gyűrű a 6. hadserg körül. A gróf páncélos osztályának élén komoly szerepet vállalt város védemében. Noha a bent rekedt hadsereg katonái szinte mindig mindenben hiányt szenvedtek, Strachwitz emberei mindennel el voltak látva: parancsnokuk ugyanis – akárcsak 28 évvel korábban – rendszeresen szervezett „beszerző-körutakat”, illetve betöréseket a szovjet vonalak mögé, így pótolva a hiányzó felszerelést és ellátmányt.
1942 novemberében a sztálingrádi katlan északi részénél Strachwitz páncélosait elrejtve sikeresen tőrbe csalta a támadó szovjet páncélosokat. Az eredmény karasztrófális volt a szovjetekre nézve: kevesebb, mint egy óra alatt 105 páncélost vesztettek, miközben Strachwitz páncélos osztálya egyet sem! Ezzel a kiemelkedő taktikai húzással kiérdemelte a tölgyfalombokat a Lovagkeresztjéhez, amelyet november 13-án vehetett át.
A kiemelkedő taktikai képességek és eredmények ellenére a szovjet túlerő lassan felemésztette az első páncélos osztályt (I./Pz.Reg. 2) és parancsnokuk is súlyos sérülést szenvedett. A grófot repülőgépen a breslaui hadikórházba szállították, így nem osztozott a 6. hadsereg sorsában.
1943. január elsején ezredessé (Oberst) léptették elő, és a Heer elit alakulatát, a Grossdeutschland hadosztály páncélos ezredének (Panzer-Regiments „Grossdeutschland”) vezetésével bízták meg. A Grossdeutschland hadosztálynak pedig nem kevesebb küldetést szántak, mint hogy SS-Gruppenführer Paul Hausser II. SS-páncéloshadtestével vállvetve visszafoglalja Harkov városát, amely gyakorlatilag a sztálingrádi vereség után a katonai kezdeményezés visszaszerzését jelentette.
Ha már az SS szóba került, érdekességként érdemesnek tartom megjegyezni, hogy Strachwitz szintén tagja volt az SS-nek. A náci pártba (NSDAP) még 1932-ben lépett be (párt tagsági száma: 1 405 562). Az SS-be Himmler hívta meg, aki azzal szerette volna erősíteni szervezete elit jellegét, hogy minél több jó nevű arisztokratát hívott soraiba. Strachwitz 1933. április 17-én lépett az Allgemeine-SS soraiba (SS-Nr.: 82 857) SS-Anwärter rendfokozattal. A szervezetbeli tagsága leginkább névleges volt, mivel aktívan sosem szolgált Himmler fekete gárdájában. Strachwitz nem volt náci, csupán egy hazafi, aki sok millió honfitársához hasonlóan az NSDAP-ban látta a szégyenteljes versaillesi béke által tönkretett Németország megmentőjét és felemelőjét. Miután azonban megjárta Sztalingrád poklát, gyökeresen megváltozott a véleménye.
Felismerve, hogy lehetetlen megnyerni a háborút, és a Führer a vesztébe vezeti Németországot, egyértelműen úgy látta: meg kell szabadulni Hitlertől. Mivel ezt a véleményt a Heer tisztikarának jelentős része osztotta, nem volt nehéz „szövetségeseket” találni egy ilyen akcióhoz. 1943 februárjában lehetőség is adódott arra, hogy eltegyék Hitlert láb alól. A vezér február 17-ére látogatást tervezett az ukrajnai „B” hadseregcsoport (Heeresgruppe B) főhadiszálására, Walkiba. Két tiszttársával: Hubert Lanz és Dr. Hans Speidel tábornokokkal úgy tervezte, hogy letartóztatják Hitlert, amikor megérkezik a poltavai repülőtérre. Strachwitz ezredes feladata volt, hogy hozzá hű katonáival megtörje az SS-őrség várhaó ellenállását. A Führer azonban az utolsó pillanatban meggondolta magát, és nem Poltovába repült, hanem Zaporozsjébe, hogy ott látogassa meg katonáit. Ezzel gyakorlatilag a terv csak terv maradt, és a háború végéig nem is derült fény rá .
A hazafias összeesküvés kudarca után Strachwitz továbbra is elszántan szolgálta hazáját, amely lassan már a létéért küzdött. A harkovi csatában, amely lényegében a Wehrmacht utolsó jelentősebb sikeres offenzív művelete volt, páncélosai több száz ellenséges harckocsit semmisítettek meg. Kiemelkedő vezetői teljesítményét felettesei kitüntetéssel honorálták: 1943. március 28-án nyújtottk át neki a kardokat Lovagkeresztjéhez.

A kurszki offenzíva kudarca után a német haderő védekezésbe ment át, amely során Strachwitz ismét kamatoztatta kiváló taktikai érzékét: jól megtervezett csapdáival százszámra pusztította az ellenséges páncélosokat, illetve rendszeres ellentámadásaival zaklatta őket. Sikerei ellenére a Wehrmacht többi alakulatához hasonlóan a Grossdeutschland hadosztály is lassan, de biztosan hátrált nyugat felé – a háború új fordulatot vett. Novemberben a gróf betegszabadságra ment, bár erősen valószínű, hogy a hadosztály-parancsnokával, Generalleutnant Walter Hoernleinnel támadt nézeteltérése okozta távozását.
1944 elején visszatért ezredéhez, ahol töretlen elszántsággal folytatta munkáját. Április elsején vezérőrnaggyá (Generalmajor) léptetik elő, és ideiglenesen az 1. páncélos hadosztály vezetésével bízzák meg. Kiemelkedő vezetői munkájával újabb kitüntetést nyert el: az egész német haderőben tizenegyedikként, a hadseregben (Heer) pedig harmadikként nyerte el Lovagkeresztje mellé a gyémántokat.
Június 3-án az északi hadsergcsoport (Heeresgruppe Nord) egy harccsoportba összevont páncélos erejének parancsnokává nevezték ki. A Panzerverband von Strachwitz vezetőjeként komoly érdemeket szerzett a litván főváros: Riga védelmében. A gróf alakulatát azonban július végén feloszlatták.
1944 augusztusában a helyzet kritikussá vált: a szovjetek elvágták az északi hadsergcsoportot a középsőtől, így a teljes elszigetelődés fenyegette azt. Strachwitzt, aki a katlanon kívül rekedt, megbízták, hogy 101. páncélos dandár (Panzer Brigade 101) és frissen szervezett Gross SS-páncélos dandár (SS-Panzer Brigade „Gross”) egységeiből hozzon létre egy harccsoportot, és törjön át az északi hadsergcsoportot szorongató szovjet gyűrűn – a Panzerverband von Strachwitz újra élete kelt. A terv szerint Strachwitz kívülről jövő támadásával egyidőben a bent rekedtek is támadást indítanak kifelé. A Doppelkopf névre keresztelt hadművelet augusztus 19-én vette kezdetét.
Hajnalban a part közelében horgonyzó Prinz Eugen cirkáló 203 milliméteres lövegeinek sortüze tépázta meg a szovjet állásokat, 48 T-34-es harckocsit semmisítve meg Tukkum közelében – ez jelentette a támadás kezdetét.. A páncélos-gróf egységei augusztus 21-én találkoztak a bent rekedt Nordland hadosztály katonáival – a kapcsolat a északi és a középső hadsergcsoportot között helyre állt.

A „Panzergraf” 1944 októberében súlyos autó balesetet szenvedet, miközben Kübelwagenjével az egyik hadosztály főhadiszállása felé tartott. A jármű felborult, a sofőr életét vesztette, de Strachwitz csodálatos módon életben maradt, bár súlyosan megsebesült. 1941 óta ez volt a 13. sebesülése, méltán ítélték oda neki a sebesülési érdemérem aranyfokozatát. Rá jellemzően azonban nem maradt sokáig az aussichti korházban: amint járni tudott – még ha mankóval is – otthagyta a kórházat, és visszatért az aktív szolgálatba. 1945. január elsején előléptették altábornaggyá (Generalleutnant), és egy páncélvadász-dandár szervezésével ill. vezetésével bízták meg. A mintegy 5000 fős egység Felső-Szilézia védelméért harcolt. A gróf szűkebb patriájáról, ősei földjéről lévén szó még elszántabban harcolt: brilliáns taktikai húzásokkal, csapdákkal ellenséges páncélosok százait semmisítette meg. Tavaszra azonban helyzete kezdett reménytelenné válni: egységét körülzárták, és a Vörös Hadsereg már Berlin ostromára készült. Minden erejét összeszedve sikeresen kitört a katlanból, és nyugat felé vette az irányt. Már csak egy cél vezérelte: megmenteni katonáit a szovjet fogságtól, ahonnét nyilvánvalóan nem lett volna visszatérés.
Emberei élén sikeresen átverekedte magát a szovjetek által megszállt Csehszlovákián, és Bajorországba érve szélnekeresztette embereit azzal az utolsó paranccsal, hogy az amerikaiaknak adják meg magukat. Ő maga is amerikai hadifogságba esett.

A háború után

A gróf 1946 májusában nyerte vissza szabadságát. Hyazinth Strachwitzt, Gross-Zauche és Camminetz grófját nem várta senki és semmi: két fiát elvesztette a háborúban, felsége pedig autóbalesetben hunyt el a gróf fogságba esése után nem sokkal. Sziléziai birtokait a szovjetek kifosztották, a lengyelek pedig államosítoták.
Egy rövid ideig Hyazinth Szíriában élt, ahol a gyarmatósítóktól nemrég felszabadult ország hadseregének megszervezésén munkálkodott az uralkodó megbízásából. A szír királyi család uralmát azonban 1951-ben puccsal megdöntötték, így a gróf távozni kényszerült. Ezt követően Bajorországban telepedett le, új életet kezdett, és újra nősült. Az egykori harcos csendes, nyugodt életet élt Winkl am Chiemsee nevű falucskában. Röviddel 75. születésnapja előtt, 1968 április 25-én hunyt el. Ravatalánál az új német hadsereg, a Bundeswehr tisztjei álltak díszőrséget, kiemelkedő katonai karrierjének tisztelegve ezzel. Hamvait Grabenstätt városában helyezték örök nyugalomra.
Gróf Hyazinth Strachwitz von Gross-Zauche und Camminetz a Wehrmacht legtöbbet kitüntetett ezred-parancsnoka volt: a korában létező szinte valamennyi jelentős kitüntetést elnyerte. Kiváló taktikus és igazi hazafi volt, aki mindig betartotta a háború játékszabályait: nevére a háborús bűntettek gyanújának még csak árnyéka sem vetült soha. Bátor katona volt: mindig az első vonalból irányította katonát. 14-szer sebesült meg pályafutása során: kilencszer súlyosan (kétszer fejlövés érte), de szerencséjének és nem utolsó sorban akaratának köszönhetően mindig felépült. Kiemelkedő, időnként már-már varázslatos vezetői tehetségével méltán érdemelt ki egy másik becenevet is bajtársaitól: des Teufels General – „az Ördög tábornoka”.

Források:

• Lexikon der Wehrmacht
• Strachwitz.net