(1907 – 1990)

Szerző: RB
Minden jog fenntartva! A cikk bármely részletének felhasználásához a szerzőtől kell emailben engedélyt kérni!
Ezúton szeretnék köszönetet mondani Sikora Lászlónak, amiért segítségével hozzájárult a cikk elkészüléséhez.

Emil Seibold 1907. február 26-án született Baselben, Svájcban. 1940 márciusában önkéntesként lépett be a Waffen-SS kötelékébe, és alapkiképzését a Visztula mentén található Plockban, a „Totenkopf” SS-gyalogosezrednél kapta meg. Az év decemberében áthelyezték a SS-Division „Deutschland”-hoz, a későbbi „Das Reich” SS-hadosztály elődjéhez, ahol a páncélosvadász-osztály 3. századának motoros futára lett. Hamarosan motoros rajparancsnokká nevezték ki, majd a későbbiekben lövegparancsnokként elnyerte a Vaskereszt első osztályát.

1943 nyarán a „Das Reich” SS-páncéloshadosztály páncélosezredének T-34-es harckocsikkal felszerelt századához helyezték, ahol egy zsákmányolt szovjet harckocsi parancsnoka lett. (1943. július 4-én a „Das Reich” 18 bevethető Pz.Kpfw. T-34(r) páncélossal rendelkezett.) Seibold SS-Unterscharführer 1944 nyarán, a nyugati fronton nyerte el az Arany Német Kereszt kitüntetést, majd Oberscharführer rangba léptették elő, és egy Pz.Kpfw. IV-esekkel felszerelt szakasz parancsnokának nevezték ki.

Először 1945 januárjában terjesztették fel Lovagkeresztre, amit végül a harcokban nyújtott teljesítménye elismeréseként a háború utolsó napjaiban nyert el (A kitüntetéséről csak 1982-ben szerzett tudomást Krätschmertől, amelyet követően azt nyilatkozta, hogy nem ő, sokkal inkább a kiváló személyzet érdemelte ki a magas kitüntetést). Seibold a Kurszki offenzívától kezdődően a háború végéig 69 páncélost lőtt ki.
Emil Seibold, 83 éves korában, 1990. szeptember 11-én hunyt el Bad Hersfeldben.