(1920 – 1997)

Szerző: RB
Minden jog fenntartva! A cikk bármely részletének felhasználásához a szerzőtől kell emailben engedélyt kérni!

Karl Körner 1920. április 19-én született az Anhalt tartománybeli Hoym-ban. 1940. március 27-én lépett az SS kötelékébe, és a „Germania” SS-ezred tartalék zászlóaljának 4. századánál teljesített szolgálatot. Április 28-án 400 társával együtt Klagenfurtba vezényelték, ahol részt vettek a későbbi „Wiking” SS-hadosztály „Nordland” SS-önkéntes-ezredének kiépítésében. A kiképzést követően 1943 elejéig a „Nordland”-ezred 4. századának egy nehézgéppuska kezelőjeként harcolt a keleti front déli szakaszán. Második sebesülését követen a hadosztály Horvátországban állomásozó tábori tartalék zászlóaljához helyezték, majd az 1943 végén Hollandiában részt vett a 103. SS-páncélososztály felállításában.
A 103. nehéz SS-páncélososztály (schwerer SS-Panzer Abteilung 103) állományának kiképzését 1944 februárjában kezdték meg hat Tiger I típusú harckocsival. A hat „Tigrist” márciusban egy másik alakulatnak kellett átengedniük. Május 26-án pótlásként újabb hat Tiger I érkezett az alakulathoz, amelyet augusztusban további négy darab nehézpáncélos követett, így zavartalanul folyhatott az állomány kiképzése. Októberben az alakulatot teljes egészében Tiger II típusú nehéz harckocsikra fegyverezték át. Karl Körner páncélos karrierjét ezzel a méltán híres típussal kezdte és fejezte is be. Az alakulat immár 503. nehéz SS-páncélososztály néven (schwerer SS-Panzer Abteilung 503) az év végére elérte a hadrafoghatóságot.
Az 503. nehéz SS-páncélososztályt 1945. január 28-án a Sennelagerben lévő kiképzőbázisról a Pomerániába harcoló Heeres Gruppe Weichsel kötelékébe vezényelték. A térség harcaiban Körner hat szovjet páncélost lőtt ki, valamint megsemmisített tizennégy 85 mm-es nehéz páncéltörő löveget, és egy tüzérségi löveget. Arnswalde felmentését követően áprilisban már Berlintől északkeltre, Angermünde mellett volt készenléti állásban, és április 18-án Grunow mellett, egy ütközet során Körner SS-Hauptscharführer hét ellenséges páncélost lőtt ki. Másnap Müller SS-Obersturmführer szakaszában Grunow és Bollersdorf körzetében, mintegy 2000 méter távolságból 23 orosz páncélost lőttek ki. Ám ezt követően a munícióért visszatérő német páncélosokat azonnal üldözőbe vették az orosz harckocsik. Délelőtt 11 órakor egy páncélos ütközet vette kezdetét, amelyben az oroszok mintegy 70 harckocsit vesztettek.
Még ugyanezen a napon az SS-gránátosok egy ellentámadást indítottak Bollersdorf visszaszerzéséért, amely támadást az osztály néhány páncélosa – köztük Körneré – is támogatta. Körner egy dombocskán történő áthaladás során mintegy 200 méter távolságban, két „Joszif Sztálin” típusú orosz nehézpáncélost fedezett fel. Az ezt követő eseményekre Körner így emlékezett vissza: „Áprilisban Bollersdorf közelében egy gyalogsági ellentámadást kellett támogatnunk, amikor megláttam két új Sztálin II-es harckocsit 200 m-es távolságban. Az egyik harckocsi legénysége valószínűleg félálomban lehetett, mert nem vették észre, hogy egyre közelebb érek hozzájuk. Gyorsan kilőttem az első harckocsit, és a roncs elzárta a második látóterét, mely megpróbált megfordulni, és felém fordítani az ágyúcsövet, de végül beletolatott egy mély árokba…”
Ezzel egyidőben Körner, Bollersdorf főutcáján további tizenegy „Joszif Sztálin” harckocsit pillantott meg: „A Bellersdorfból Strausberg felé vezető úton 11 Sztálin harckocsi sorakozott fel. A falu szélén további 120-150 ellenséges harckocsi állt, melyeket épp akkor töltöttek fel lőszerrel és üzemanyaggal. Tüzet nyitottam rájuk: kilőttem az első és az utolsó harckocsit. Emiatt torlasz keletkezett, és a többi harckocsi nem tudott megfordulni a keskeny úton. Legénységük beindította a motorokat, és tüzelőállást próbáltak felvenni. Eközben folyamatosan lőttem rájuk.
A lőporral és üzemanyaggal megrakott teherautók felrobbantak, az oroszok pedig kiugráltak járműveikbó1, és a falu irányába rohantak fedezéket keresni. Mind a 39 lövedékemet kilőttem, aztán visszavonultam. Abban az ütközetben 39 harckocsit semmisítettem meg egyedül…”
Körner szakaszának másik két Tiger II-esével együttműködve hatalmas pusztítást vitt végbe a szovjet páncélosok között.
Hamarosan az oroszok egy páncélostámadást indítottak Bollersdorf térségében, amely során a helység mellett lévő magaslat közelében 50-60 „Joszif Sztálin” harckocsi sorakozott fel. Amikor az oroszok megkezdték a támadást, Körner páncélosát a megsemmisülés fenyegette, és csak Oskar Schäfer SS-Untersturmführer megjelenése vetett véget a kritikus helyzetnek, aki a kórházból visszatérve épp egységét kereste mikor „belebotlott” az ütközetbe. Az erősítéssel aztán a német páncélosoknak sikerült feltartóztatni az orosz harckocsik előretörését. Az oroszok eközben gyalogosok bevetésével kísérelték meg a német egységeket megsemmisíteni, ám a páncélosok támogatása nélküli támadás teljes kudarcba fulladt, és az orosz gyalogság a fedezékkel nem szolgáló terepen, mintegy 1000 halottat vesztett.
A Berlin külvárosaiban lezajlott harcok során Körner további 17 orosz harckocsit lőtt ki, és ezekkel együtt a háború során már 101 ellenséges páncélost, valamint 26 páncéltörő löveget semmisített meg. Karl Körner SS-Hauptscharführer a keleti front harcaiban mutatott hozzáértése elismeréseként nyerte el a Vaskereszt Lovagkeresztjét. A kitüntetést a Birodalmi kancellárián, Wilhelm Mohnke SS-Brigadeführertől vehette át, Fritz Herzig SS-Sturmbannführer az 503. nehéz SS-páncélososztály, és Oskar Schäfer SS-Untersturmführer az osztály 3. századának parancsnoka társaságában. Egy héttel később a Harmadik Birodalom letette a fegyvert…

Körner viszonylag gyors karriert futott be: mindössze három hónap alatt több mint 100 ellenséges páncélost semmisített meg, ezzel a teljesítménnyel bekerült a Harmadik Birodalom első 15 legeredményesebb páncélos parancsnoka közé. Sikerét bátorságának, bajtársainak, a szerencsének és nem utolsó sorban Tiger II harckocsi kiemelkedő képességeinek köszönhette.
Karl Körner túlélte a háborút, 1997. augusztus 8-án 77 éves korában hunyt el a hesseni Neu-Eichenbergben.