A speciális feladatú típusok között egy külön kategóriát jelentettek az úgynevezett „rohampáncélosok” (Sturmpanzer), amelyek feladata épületek, erődítések lerombolása volt.
Az 1942 őszén folyó véres, hónapokig elhúzódó sztálingrádi utcaharcok egy új harcjármű típus kifejlesztésére ösztönözték a németeket. Az új, úgynevezett „rohampáncélosok” (Sturmpanzer) feladata a gyalogság közvetlen tűztámogatása és az épületek, erődítések lerombolása volt. A német hadiipar három ilyen kategóriájú eszközt fejlesztett ki: a Sturminfantriegeschütz 33-at, a Sturmpanzer IV Brummbärt és a második világháború egyik legritkább és legnagyobb tűzerejű típusát, a Sturmtigert.
1943. augusztus 5-én döntés született egy új nehéz fegyverzetű rohampáncélos fejlesztéséről, amelynek alvázául a Tiger I-es harckocsit, fegyverzetéül pedig a 380 mm-es RW61 típusú rakétavetőt jelölték ki. 1943. október 20-án a jármű prototípusát bemutatták Hitlernek, akinek megalomániájához híven nagyon tetszett a monstrum. Intenzív próbákat követően a típus 1944 áprilisára nyerte el végleges formáját, de a sorozatgyártás csak augusztusban kezdődhetett el. A jármű a 38 cm RW61 auf Sturmmörser Tiger hivatalos elnevezést kapta, de egyes források Sturmpanzer VI, Sturmtiger és Tiger-Mörser néven is szokták emlegetni. A különböző elnevezések közül a Sturmtiger („Rohamtigris”) volt a legáltalánosabb és a katonák is rendszerint ezt használták (már aki találkozott vele, mivel igen ritka jármű volt). A háború alatt összesen 18 darab Rohamtigris készült, annak ellenére, hogy 1943-ban még havi 10 jármű gyártását irányozták elő. Az Alkett cég gyáraiban, 1944 augusztusában 10, decemberben 8 darab Tigris harckocsit építettek át Sturmtigerré. (A gyártás során csak és kizárólag a frontról nagyjavításra visszaküldött vagy kiselejtezett Tiger I harckocsikat használtak)
Az építés során felhasznált kései változatú (acélperemes futógörgőkkel szerelt) Tiger I harckocsikat egészen az alvázig visszabontották és egy teljesen új, döntött páncéllemezekből álló felépítménnyel látták el őket. A Sturmtiger páncélzata rendkívül erős volt: 150 és 80 milliméteres lemezekből állt. A vastag páncélzat és a súlyos fegyverzet jelentősen megnövelte a jármű tömegét a Tigris harckocsi alvázának teherbírásához képest, miközben a motor és az erőátviteli rendszer változatlan maradt. Ennek következtében a jármű mozgékonysága és műszaki megbízhatósága jelentősen romlott.

A jármű fegyverzetéül egy 380 milliméteres Raketenwerfer 61 típusú rakétavető szolgált. Ezt a fegyvert eredetileg a Rheinmetal-Borsig cég fejlesztette ki a Kriegsmarine (a Harmadik Birodalom haditengerészete) részére, mint tengeralattjárók elleni mélyvízi-bombavetőt. A fegyver lövedékeinek hossza 1489 milliméter, míg tömegük pedig – típustól függően – 345, illetve 351 kilogramm volt. A rakétavetőből kétféle gránátot lehetet kilőni: a 125 kilogramm robbanóanyaggal töltött, repesz-rombolóhatású Raketen Sprenggranate 4581-et, és a kumulatív töltetű Raketen Hohladungsgranate 4592-t, amely 2,5 méter vastag megerősített vasbetonon volt képes lyukat ütni. Mindössze 317 darab 380 milliméteres repesz-romboló lövedékek jutott el a csapatokhoz.
A lövedékek kezdősebessége a cső elhagyásakor 45 m/s volt. A cső elhagyását követően gyulladt be a 45 kilogrammnyi rakéta-hajtóanyag, amely a három mázsás lövedéket 250 m/s sebességre gyorsította. Az RW 61-es maximális lőtávolsága ezáltal elérte a 6000 métert.
A nagytömegű lövedékeket a rohampáncélos tetejére szerelt emelővel lehetett a járműbe emelni. A Sturmtiger főfegyverzetét vízszintesen 10-10 fokos, függőlegesen pedig 0-85 fokos szögtartományban lehetett kitéríteni. A fegyver elsütésekor mintegy 30-40 tonnás (300.000-40.000 N) hátralökő erő keletkezett. A rakétavető hajtógázai a csövet körülvevő nyílásokon át távoztak. Ennek következménye volt – a nagy hátralökő erő mellett – a kilométerekről is jól látható torkolattűz.

A nagy fegyverzet legnagyobb hátránya az volt, hogy maximálisan 14 lőszert tudtak hozzá szállítani a jármű belsejében. A Sturmtiger belső lőszertartóiba 12 darab 380 milliméteres rakétagránát fért. Ezt lehetett növelni azáltal, hogy plusz egyet még csőre töltöttek és egyet pedig a töltő állványra helyeztek. Ez utóbbi megoldást azonban csak ritkán alkalmazták, így a legtöbb Rohamtigris 13 rakétával indult bevetésre.
A Sturmtigert a rakétavető mellett felszerelték önvédelmi fegyverzettel is: a homlokpáncélzatba, a rakétavetőtől jobbra egy MG 34 típusú géppuskát építettek. A jármű oldalpáncélzatán is kialakítottak egy-egy lőrést, hogy szükség esetén a személyzet tagjai (általában MP 40 típusú) géppisztolyaikkal vagy más gyalogsági fegyverekkel kilőhessenek a járműből.

A Sturmtiger a harcokban

A Rohamtigriseket úgynevezett Panzer Sturmmörser Kompanien-ekbe (Pz.Stu.Mr.Kp. – „páncélos rohammozsár század”) szervezték. Ezekből összesen hármat állítottak fel: 1000., 1001. és 1002. Pz.Stu.Mr.Kp. Eredetileg minden ilyen egységet 12 Sturmtigerrel kívántak felszerelni, de a járművek alacsony száma miatt ezt századonkénti 4 járműre csökkentették. 1944. augusztus 13-án állították fel az 1000. Pz.Stu.Mr.Kp.-t, szeptemberben az 1001.-et végül decemberben az 1002.-et.
A Rohamtigrisek első bevetésére Varsóban került sor, ahol részt vettek az augusztus 1-én kitört felkelés leverésében. Ekkor alkalmazták a Sturmtiger-t először és egyben utoljára arra, amire tervezték és amire legalkalmasabb volt: utcaharcra és épületek lerombolásra.
A Sturmtigereket ezt követően a nyugati frontra irányították. Az 1000. és az 1001. Pz.Stu.Mr.Kp. hét Rohamtigrisből álló állományukkal részt vett az ardenneki offenzívában. A hadműveletet túlélő járművek továbbra is résztvettek Németország nyugati felében folyó védekező harcokban. Az egyik ilyen ütközetben (1945 januárjában) egy harctéri jelentés szerint egy Sturmtiger egyetlen lövéssel három(!) Sherman harckocsit semmisített meg.
Mivel a Rohamtigrisből csupán 18 példány épült, nem igazán befolyásolták a háború menetét. Tűzerejük és páncélzatuk megfelelt a kor követelményeinek, de mozgékonyságuk és megbízhatóságuk elégtelen volt. A Sturmtigerek legnagyobb része a meghibásodások miatt került veszteséglistára, nem pedig az ellenség tűzének következtében. Egyes források szerint 1945 márciusának elején még mintegy 13 bevethető Rohamtigris állt szolgálatban.

( ) átalakítással készült járművek

Típusváltozatok: –

Források:

www.achtungpanzer.com

Dr. S. Hart – Dr. R. Hart: A II. világháború német páncélosai, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 1998

www.feldgrau.comwww.onwar.com

by RB