Szerző: RB
Minden jog fenntartva! A cikk bármely részletének felhasználásához a szerzőtől kell emailben engedélyt kérni!

A kasseli Henschell-művek 1938-ban kezdett hozzá egy új, a Pz.Kpfw. IV típusnál nehezebb, 32 tonnás közepes harckocsi kifejlesztéséhez. A VK3001(H) jelzésű jármű prototípusából mindössze négy példány épült 1941 folyamán. A programot végül is törölték, hogy az erőforrásokat a nehezebb Tiger és Panther harckocsik fejlesztésére illetve gyártására koncentrálhassák. A már legyártott alvázakat azonban nem hagyhatták kárba veszni, így tehát döntés születetett azok páncélvadásszá (önjáró páncéltörőlöveggé) alakításáról.
A jármű rendkívül erős fegyverzetet kapott: a 12,8 centiméteres, L/61 (7835 mm) csőhosszúságú löveg a legnagyobb teljesítményű páncéltörő fegyver volt a maga korában. 1941-42-ben a világ hadseregeiben szolgáló korszerű harcjárművek többsége 40 és 76 mm közötti űrméretű lövegekkel volt felfegycerezve. Az 1942-ben rendszerben álló legnehezebb szovjet harckocsit (KV-1) a 12,8 cm-es nehéz páncélvadász 2000 méternél nagyobb távolságról is képes volt kilőni.

A 12,8 centis K40 jelzésű páncéltörőlöveget Rheinmetall-Borsig vállalat fejlesztette ki a FlaK 40 típusú légvédelmi lövegből még 1939-ben. A löveget jobbra is és balra is 7 fokkal lehetett kitéríteni; ha a célpont kívül esett ezen a tartományon, akkor az egész járművet kellett elfordítani. A függőleges irányzási korlát -15 és +10 fok volt. A „Sturer Emil” az egyenként több mint 26 kg tömegű osztott gránátokból mindössze 18 darabot tudott magával vinni.

A hatalmas löveget nem lehetett közvetlenül a VK3001(H) alvázra ráépíteni: jelentős átalakításra volt szükség. Az alvázat meghosszabbították és a futógörgők számát eggyel megnövelték. A jármű egy 50 és 15 mm-es páncéllemezekből összeállított, nyitott tetejű küzdőteret kapott. Ez nem számított kiemelkedően erős páncélzatnak, de a legénységet megvédte a kézifegyverek lövedékeitől, illetve a közelben becsapódó gránátok repeszeitől. A harckocsik elleni védelmet pedig inkább a 12,8 cm-es „páncélos-szaggatóra” építették, mint sem az erős páncélzatra.
A VK3001(H) alváz nem is bírt volna el vastagabb páncélzatot, mivel csupán egy Maybach HL116 típusú hathengeres benzinmotor hajtotta, amely 300 lóerős teljesítményt biztosított 3300 fordulat/perc esetén. A jármű 35 tonnájához képest ez nem volt nagy teljesítmény: tömeg/motorteljesítmény aránya (8,5 LE/t) megegyezett a hírehedtten alulmotorizált és szinte már mozgásképtelen Jagdtigerével.
Mindössze két példány épült a nem hivatalosan „Sturer Emil”-nek, vagyis „Nyakas Emilnek” keresztelt páncélvadászból 1942 tavaszán.

A „Sturer Emil” harctéri alkalmazása

Mindkét páncélvadász a az 521. páncélvadász-osztály (Pz.Jäg. Abt. 521) kötelékébe került, és a keleti hadszíntér déli felén esett át a tűzkerestrségen 1942 júliusában. A páncélvadászokat Maxnak és Moritznak nevezték el az 1865-be kiadott, de még akkortájt is népszerű gyermek-regény alapján. A két páncélvadász közül az egyik megsemmisült, a másik 36 ellenséges páncélos kilövése után Sztalingrád romjai közt a Vörös Hadsereg zsákmányává lett. A páncélvadászt alapos tesztelést követően a moszkvai Gorkij-parkban állították közszemlére. Ez a jármű ma a kubinkai páncélos múzeumban látható .

A Pz.Jäg.Abt.521 egyik 12,8 centis páncélvadásza – a kereszt mellett jól látható az osztály „logója”

Típusváltozatok: –

Források:

• Achtung panzer!
• www.sturmtiger.com